1Kor 10,23-24

Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.”

Az ember szabadsághoz való joga vitathatatlan. A mozgás, a beszéd, a vélemény, a lelkiismeret, az élet szabadsága sérthetetlen és elidegeníthetetlen joga minden embernek (lásd: Magyarország Alaptörvénye 1. cikk, 1-2 b.). Ennek a jognak az érvényre jutásáért harcolt sokszor a történelem folyamán magyar népünk, sajnos, sokszor csak rövid ideig tartó eredménnyel. De vajon függ-e egy nép szabadsága a politikai szabadságtól? Függ-e a te szabadságod attól, hogy éppen egy demokratikus vagy diktatórikus rendszerben élsz-e? Mi egyáltalán a szabadság?

Isten az embert szabadságra teremtette. Arra a szabadságra, hogy eldöntse: Istennel akar élni, vagy nélküle. Ha Istennel akar élni, akkor egy valamiben nem kap szabadságot, mégpedig abban, hogy eldöntse azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezt jelentette az Éden kertjében a jó és a rossz tudásának a fájáról evés tilalma. Mert csak Isten tudja, hogy mi számunkra a jó és mi nem.

Az ember ott, a történelem hajnalán hitt a Kísértőnek, aki azt állította, hogy ez egy diktatúra. Isten valami jótól akarja elzárni az embert, meg akarja tiltani, hogy szabadságban éljen, hogy olyanná válhasson, mint az Isten, hogy tudhassa, mi a jó és a rossz. Az ember tehát élt a döntés szabadságával, evett a tiltott fáról, s onnantól kezdve saját rossz döntéseinek  a szolgaságában él, legyen bármilyen is a politikai rendszer. A történelem arról tanúskodik, hogy hiába volt az a gyümölcs kívánatos, az ember mégsem tudja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz a számára. Mert Isten azért és úgy teremtette meg az embert, hogy a Tőle való függőségben teljesedhessen ki a boldogsága. Ha ezt nem értjük meg, akkor olyanok vagyunk, mint a toronyból leugró ember: bár szabadnak látszik, a biztos halál felé zuhan.

Így dönthetsz hát te is a mindennapjaidban. Minden szabad, de nem minden használ. Hiába élsz ma demokráciában, mégis szolgaságban vagy, ha döntéseid következményein látod, hogy nem használt sem neked, sem a családodnak. Talán kapásból fel tudod sorolni, hogy mi mindent csinálnál másképpen, ha még egyszer lehetőséged lenne. Mert sokszor hallgatsz te is a Kísértőre, és a saját isteneddé válva akarod eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. S ha a saját isteneddé válsz, akkor te vagy a középpontban és azt hiszed: a jó az, ami neked jó. A szabadsággal élni nem, csak visszaélni tudsz, s ez nem válik mégsem a hasznodra.

Isten igéje azonban ma azt üzeni a számodra, hogy amikor döntéseidet meghozod, akkor ne magadra gondolj, hanem másokra. “Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.” A személyes szabadságharcainknak sem arra kell irányulnia, hogy nekem több és jobb legyen, hanem hogy másoknak. Lehet ezen fölszisszenni, de akkor is így van. Az embert nemcsak saját magától tette függővé Isten, hanem a másik embertől is. Egymásrautaltságra teremtett bennünket, s ha a másik embernek nem jó, akkor neked bizonnyal rossz lesz.

Jézus ezért tanította, hogy “amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti velük.” (Máté 7,12) Szabad neked ezzel is szembeszegülni, de ha életed középpontjában nem a másik ember szeretete, javaiért való fáradozás, és ezen keresztül Istennek való engedelmesség áll, akkor egy idő után azt veszed majd észre, hogy egyedül maradtál, s a magány rabszolgája lettél.

Isten ezt nem akarja, mert Ő boldogságot tartogat a számodra! De az, hogy ezt elfogadod-e úgy, ahogy Ő kínálja neked, a te döntésed. Elfogadod, hogy ne a magad hasznára, hanem a másokéra élj? Ennyire egyszerű az út a boldog, értelmes és szabad élethez.