2Tim 1,7-8

Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt”

Félelem Brüsszelben. Párizs vegyi támadásoktól retteg. A tévécsatornák háttérműsoraiban szakértők festik le előttünk a sötét jövőt: a mindennapos terrort, az iszlám térhódítását, a keresztyén Európa halálát. Globális félelem telepedett a mindennapokra. Közben próbáljuk élni a hétköznapokat, mintha minden rendben lenne. Elhessegetni a félelmet, felszállni vonatra, metróra úgy, hogy nem gondolunk arra, ami velünk is megtörténhet.

De a félelemnek nem kell terror, hogy irányítsa az életedet. Megjelenik a munkahelyeden, az iskolában, az orvosi rendelő várójában, az otthonodban, egy váratlan borítékban a postaládádban, egy telefonhívásban…, számtalan formában üti fel a fejét újra és újra. Azért, hogy magányossá tegyen az ezerarcú rettegés. Mert ha félsz, magányos leszel. Egyedül maradsz: te és a félelem. Ott ültök ketten az orvosnál, a kórházban, a munkahelyi ebédlődben, amikor a “hogyan tovább”-ról gondolkodsz; a hálószobádban, amikor az ágyon fekve a plafont bámulod és nincs, aki válaszoljon a kérdéseidre, elrontott életedre nincs, aki gyógyírt adjon. Egyedül vagy, de mégis ketten vagytok, mert ott a láthatatlan társ: a félelem. A leggyakoribb közös lakótársa az embereknek, ami szétválaszt mindenkit. Mert félünk mindentől és mindenkitől. Félelem miatt fogyasztunk: gyógyszert szedünk egy még nem is létező betegségünkre, nehogy megbetegedjünk. Hitelt veszünk fel, mert félünk, hogy az ünnep fakó lesz a csillámló szemét nélkül, amit drága áron megveszünk. Mert ha nem vesszük meg, félünk, hogy nem fogunk a világba illeszkedni és kivet magából bennünket. Félelemből biztosításokat kötünk a jövő felől, aztán a homokba dugjuk a fejünket, hogy ne lássuk a jelent. S közben mindenki meg akar szabadulni örök társától: a félelemtől, aki nem hagyja szabadon és boldogan élni. Marad ez a rettegett társ, s közben úgy érzed: magadra maradtál, s magára maradt az egész világ, hogy egy láthatatlan és legyőzhetetlen, istentelen erő kedvére játszadozhasson vele, hogy miután megunta, végleg elpusztíthassa.

“Rettenetes érzés lehetett úgy küzdeni, tudni azt, hogy nincs segítség. Hogy ha kifogy a golyó, s a fegyver kihull a kézből, akkor odalent a völgyeken végigzúdul a pogány áradat, bedönti az évszázados, tisztes kapukat, feldúlja az otthonokat, és nem lesz senki ezen a világon, aki meghallaná az asszonyok és gyermekek halálsikolyát. Mert süket a Nyugat és vak. Mert elhagyta a Nyugatot az Isten, elköltözött belőle más égtájakra, és már csak egy rozoga váz tartja össze, egy kereszténységnek nevezett kultúra, melyből azonban a kereszténység már régen kiveszett.”

Wass Albert fönti idézete talán ijesztő lehet, de nagyon is valódi helyzetképet fest. A probléma – a te problémád! – gyökerére is rámutat. A félelem, az egyedüllét oda költözik, ahol a hit, a keresztyén reménység megfakult, s csak legföljebb mint kultúránk gyökerére hivatkoznak rá. Ha a keresztyén hit, a Jézus Krisztusban való hit számodra csak vallás, amit mások vallanak (vagy amit néha te is, ha jut rá időd), kultúra, amelybe beleszülettél, akkor természetessé lesz számodra a félelem és a magány. Isten azonban nem vallást kínál, nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét, a józanságét. Ez a keresztyénség, ez az igazi hit, amely kiűzi a félelmet. Nem vallás, hanem mindennapos valóság, amely erőssé tesz a félelmek fölött. Mert a keresztyén ember is fél, csak a hite erősebb a félelménél. Mondhatjuk: nem a félelme vezeti a háztartást, nem az hordja a nadrágot. Isten vissza akar költözni hozzád, vissza akar költözni Európába más égtájakról, s ki akarja űzni a félelmet. Hogy újból az erő, a szeretet, a józanság…, a szabadság lakóhelye lehessen. Ha hiszed, hogy Isten ott van a mindennapjaidban; ha hiszed, hogy bármitől is félsz, az nem pusztíthat el téged, mert Isten ÉLETre teremtett téged; ha hiszed, hogy Krisztus ezért halt meg 2000 évvel ezelőtt a Golgotán…, akkor észre fogod venni, hogy a félelem elköltözött az otthonodból. Ne szégyelld hát, ha te ezt a megoldást választod, s ne szégyelld másoknak is ezt kínálni! Mert a láthatatlan lakótárs, a félelem ott van mindenki életében, s mindenki szabadulna tőle.