7-0=7

„Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek.” (Lk 14,16-18)

Az ember legősibb kísértése az, hogy saját maga istene lehessen. Ez leginkább abban nyilvánul meg, ahogy az anyagi javainkat (amit egyébként Istennek köszönhetünk), és az időnket (amit Isten teremtett és ad) úgy kezeljük, mintha az a miénk lenne, mi rendelkeznénk fölötte. Sok hívő emberről úgy látszik, hogy bár Istent imádni megy a templomba, valójában Istennek a maradékot adja. Pénzéből és… az idejéből. Isten azt kéri, hogy „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!” (2Móz 20,8). Megszentelni azt jelenti, hogy az Istentől kapott időmből elkülönítek egy részt Istennek. Előre eldöntöttem azt, hogy amikor eljön az idő, akkor megyek. Akkor is, ha lenne más dolgom. Akkor is, ha mások hívnak magukkal máshová. És akkor is, ha nincs kedvem. Ha nem hozod meg ezt a döntést, akkor a megszentelt nap érdeklődés hiányában elmarad. A te életedből biztosan.

Talán voltál már úgy, hogy számítottál egy esküvői vagy ballagási meghívásra. Még szabadságot is vettél ki rá, de mégsem hívtak meg. Milyen keserű csalódás! Ugyanilyen keserű csalódás, amikor meghívsz valakit, de különféle kifogásokat keresve az illető nem jön el, pedig az ünnepi asztalnál névre szóló, foglalt helye van. És érzed, hogy nem voltál annyira fontos a számára, mint azt gondoltad. Valahogy így bánunk mi Istennel.

Ő az a példázatban szereplő ember, aki vacsorát készít és sok vendéget meghív, de azok egytől egyig kibúvót keresnek: „Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem.„Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom.” „Most nősültem, azért nem mehetek.” Ugye, talán egyik példázat sem illik ennyire ránk? „Dolgoznom kell itthon is, mert egész héten nem volt időm.” „Olyan jó idő van, inkább elmegyek kirándulni.” „Jöttek hozzám, végre együtt a család és a barátok, azért nem megyek.” …kimeríthetetlen, hogy mi mindennel éreztetjük Istennel azt, hogy hány fontosabb dolog van az életben, mint Ő. Pedig Ő meghív, és számít rád. És keserűség az, amikor azon a helyen nem talál, ahová a meghívód szól. De neked nincs Rá időd. Majd, ha lesz, ott leszel. Mert a maradékot szántad Neki…

Persze, megmagyarázzuk azzal, hogy fontos nekünk Isten, és attól, hogy nem ülünk ott a templomban, még gondolunk Rá. De hát vigasztalja-e az ilyen magyarázat a vőlegényt, akinek visszautasították a meghívását? “Nem ünneplek veletek, mert jobb dolgom is akadt, de gondolok rád…”

7-7=0 Ez az egyszerű képlet kifejezi azt, hogy a hét napjaiból, ha kivonjuk a magunkra szánt időt, megkapjuk azt, ami Istennek marad. Tényleg ezt érdemli tőlünk? Ennyire nem számít? Persze, Ő legyen ott mindig, ha baj van, és legyen kész az áldást két kézzel, bőségesen osztani!

7-0=7 Ez az egyszerű képlet kifejezi azt, hogy Krisztus mit tartott meg önmagának földi életében azért, hogy ami az övé volt, mind a miénk lehessen. A kereszten Isten megsemmisíti önmagát, hogy mindenét nekünk adhassa. Az ember, aki semmit nem akar Istennek adni, mindent megkap Istentől: kegyelmet, békességet, örök életet. Isten időt szán az emberre, aki nem akar időt szánni Istenre. Rá tudod-e szánni cserébe az örök életért hetente azt az egy órát Krisztusra? Mert erre hív vasárnap a harang szava, és amikor megszólal, dönts Krisztus mellett! Az időt ugyanis erre kaptad.