Advent első vasárnapja

Lekció: Ézs 40,1-11

Textus: ApCsel 17,29-34

Advent első vasárnapján az első üzenet, ami mindenképpen meg kell üsse fülünket: Isten nemzetsége vagyunk! Nemzeti ünnepeinken a nemzet összetartozását ünnepeljük. Itt viszont Istennel való összetartozásunkat. Tehát, az ünnep azért van, mert Isten és ember összetartozik. Még akkor is, ha nem akarja ezt az ember elismerni. Persze, vannak helyzetek, amikor sokkal egyértelműbb ez az ember számára, pl. halálközelben. Az egyház nem kisajátította ezt az ünnepet – ahogyan tavaly ezt mondták egyesek –, hanem egyenesen az övé. Az ünnepre készülés lehetőséget ad ebben elmélyülni vagy éppen először felismerni ezt a tényt.

Az ünnep lényege, amire készülünk: Isten emberré lett. Nem egy történelmi személy, nem egy vallásalapító született meg azon a betlehemi éjszakán, időszámításunk kezdetén, hanem maga a teremtő és gondviselő Isten öltött emberi testet! Miért volt erre szükség? Miért lett Isten emberré? Ma erről tanít az Ige, no meg arról, hogy miképpen lehet ezt fogadni.

Hogy néz ki Isten? Milyen Ő? Hasonlít hozzánk? Mihez hasonlít egyáltalán vagy hasonlítható valamihez? Isten nem hasonlítható semmilyen emberi elképzeléshez. Ő teljesen más, mint amivel valaha is találkoztunk vagy valaha is lefestettünk, szoborba öntöttünk, megtapintottunk, láttunk vagy elképzeltünk. Nincs alakja és nem helyezhető el a térben. Emberileg az ilyenre mondjuk azt, hogy nem is létezik.

De ha Isten nemzetsége vagyunk, ha Őhozzá tartozunk, akkor szabadok vagyunk arra, hogy ne kötözzük meg gondolatainkat a fizikális érzékelés korlátaival, ne zárjuk képzelőerőnk véges határai közé Isten lényét. Mondhatjuk azt: a Jézusban való hit felszabadít arra, hogy másképpen gondoljunk Istenre. Ha nem élsz ezzel a szabadsággal, akkor nem ismerheted meg Istent olyannak, amilyennek Jézus kijelentette Őt, amilyen Ő valójában.

Mert ahhoz, hogy bármilyen fogalmunk legyen Istenről, Neki hasonlóvá kellett lennie hozzánk. Ha Ő nem lép be a mi fizikai világunkba, akkor semmit sem tudhatnánk Róla. Hiába keresnénk, kutatnánk, eredménytelen lenne. Földönkívüli életet is így kutatnak. Ha ők nem jelentkeznek, meddő minden kísérlet a kapcsolatfelvételre. Hiába a SETI program dollármilliói.

Jézus születésében Isten áthidalta a közte és köztünk lévő lényegi különbséget. Ha Istent akarod megismerni, akkor Jézust kell megismerned a maga történeti és jelenbeli valóságában.

Vannak, akik azért nem hisznek Istenben, mert azt mondják: „Jelenjen meg, és akkor majd hisszük, hogy létezik!” Ezt mondhatta az emberiség évezredeken keresztül. Egy olyan Istennel kellett volna kapcsolatba lépniük, aki láthatatlan. Nehéz dolog az ember számára, s Isten jól tudta ezt. Az ige ezt a tudatlanság korszakának nevezi, ami fölött – úgymond – szemet hunyt Isten. Úgy, mint a szülő a kisgyermeke csínytevése fölött, hiszen betudja azt a gyermeki ész oktalanságának. De 2000 évvel ezelőtt megtörtént az, amit az ember várt: Isten egyértelműen megjelent! Testet öltött egy kisgyermek képében, belépett a mi embervilágunkba, s „láthattuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét”. „Isten emberré vált, hagyta, hogy meglássuk arcát, Ő, aki örök trónon ül, kilépett a függöny mögül.” Krisztusban megérkezett Isten megismerésének lehetősége, de a tudatlanságra válaszként adott kegyelem is.

Ma már a hit mindenképpen Jézushoz kötődik: Isten testet öltésének történelmi valóságát lehet hinni vagy tagadni. Ha hiszed, akkor Istenben is hiszel, ha nem, akkor Isten létét is tagadod. De nem hivatkozhatunk arra, hogy nincs módunkban megismerni Istent, mert Jézusban megjelent, Őt pedig megismerheted a Biblia lapjairól.

Hogy ez az esemény mikor következett be? Isten határidőnaplójában kitörölhetetlen dátumok vannak, ilyen volt a karácsony, de ilyen az is, amikor Jézus másodszor jön el közénk. Akkor már nem Isten ismeretét hozni jön, hanem megmérni a hitünket, amivel megismerhettük volna Őt, és rajta keresztül a Mindenhatót. Éppen ezért az advent nemcsak a karácsonyra készülés, hanem még inkább erre a visszajövetelre figyelmeztet. Nem ijesztgetésképpen, hanem lehetőséget akar adni. Ma még eldöntheted: Elhiszed-e Istent olyannak, amilyennek Jézusban megjelent?

Nekünk azonban bizonyíték kell, nem ígéret. Ha még egy tusfürdőt vagy dezodort sem veszünk meg enélkül, akkor még inkább nem fogjuk a világnézetünket megváltoztatni. Mert Jézus történelmi létezése ma már csak kevesek szemében kétséges. De hogy Benne valóban Isten jelent meg, az már csak kevesek hitében valóság. A bizonyíték pedig – ami által Isten hitelesítette Jézus személyét – az maga a halálból való feltámadása.

Ez a bizonyíték arra, hogy Jézus nem csak egy történelmi személy, egy vallásalapító, egy zsidó sivatagi rabbi, hanem maga a Megváltó, akit Isten évezredeken keresztül ígért az emberiségnek.

Valljuk meg: Jézus történelmi létét elfogadni még csak-csak megy az embernek, de hogy feltámadt a halálból, …ez ma is sokaknál kicsapja a biztosítékot! Pedig húsvéti hit nélkül készülni a karácsonyra romantikus lehet, de hasznos semmiképpen sem. Jézus halála és feltámadása nélkül ugyanis nem lehet ünnep a karácsony. Születése, halála, feltámadása… bármelyik nem történt meg, akkor nem az a Krisztus, akit megígért az Isten.

Hogyan reagálhatunk erre? Ahogy ott Athénben, az Areopágoszon, amikor Pál erről beszélt:

1.) Lehet rajta gúnyolódni, elutasítani, bolondságnak tartani. Az emberek többsége ma így fogadja ezt, s ezáltal megüresíti az életét, szegényebbé teszi, s nem tudja átélni azt a csodát, azt a boldogságot, amit csakis a hit tud adni az ember számára.

2.) Van, aki azt mondja: „Majd meghallgatjuk máskor is…, vagy máskor, amikor lesz rá időnk.”  Talán azért van ez, mert nem tud mit kezdeni az ember ezzel az információval vagy nem is akar. Nem utasítja el, de nem is akarja, hogy megváltoztassa az életét.

3.) S vannak, akik hittel hallgatják az evangéliumot, s csatlakoznak, követik azt a Jézus Krisztust, akiben Isten nemcsak belépett az embervilágba, hanem hozzánk közelebb jött, mint bárki más. Aki által ismer téged, látja minden bűnöd, fájdalmad, kudarcod, betegséged, szomorúságod és félelmeid. S aki által mindezeket boldogsággá tudja és akarja változtatni benned. S aki által meg akar változtatni téged olyanná, hogy te magad is hasonló legyél Jézushoz: szeretettel és megbocsátással teljes, olyanná, aki mellett szeretnek az emberek lenni, mert áldásnak éreznek téged.

Ezt csak kevesen ismerik fel, ahogy Pál nagyszabású prédikációjára is csak kevesen lesznek követőkké. A karácsonyi ajándék ezért ma is rejtve marad sokak szemei elől. Az emberek ajándékozni készülnek egymást, miközben a legnagyobb ajándék érkezése készületlenül éri őket.

Te ne tartozz közéjük! Fogadd el Isten személyre szóló ajándékát, a Jézusban való hitet, s nemcsak advent, nemcsak karácsony, hanem az egész életed ünneppé válik!