Anyai szeretet – Isten szeretete

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom.    És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.    És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.    A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.    Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.    Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.    Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.    A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.    Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk.    Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.    Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.    Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.    Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13)  

Nem vagyok talán egyedül azzal, hogy birit kutatók eredményeit fenntartás nélkül fogadjam. Jó néhány évvel ezelőtt brit tudósok kiszámolták, hogy mennyit ér egy ember. Tehát, hogy a bennünket alkotó anyagok értékének mennyi a pénzbeli összege. Felháborodást váltott ki, hisz’ tudjuk, az ember értékét nem az alkotó anyagok adják. De akkor mi? Azt mondjuk, hogy a tudásunkból, a kreativitásunkból, a szellemi erőnkből, a cselekedeteinkből fakad az értékünk.

Itt van az egyik kedvenc zenekarom CD-je. Szép, művészi borító, ráadásul dedikált. Mondhatjuk, hogy ez értékes. Szeretné esetleg valaki megkapni, megvásárolni tőlem? Nyilván ehhez ismerni kellene a zenét, amit tartalmaz…, de nincs is benne a tokban. Innentől kezdve elég értéktelenné vált ez a drágának kikiáltott tárgy.

Így nem ad értéket az emberi életnek a tudás, kreativitás, a cselekedetek, a szellemi erő. Az mind csak „borító”, ami lehet üres, értéktelen. Mert a bennünk levő „zene”, ami értéket és egyedüli értelmet ad az életnek, az a SZERETET. Pénztáraknál kiírják: áraink forintban értendőek. A mi értékünk nem dollárban vagy forintban értendő, hanem szeretetben. Ha sok van benned, értékes ember vagy, mások számára is.

Nos, ha ennyire pótolhatatlan a szeretet, akkor tudni kellene, hogy mi is az. Ezt tudhatjuk meg a Biblia egyik legnépszerűbb szakaszából, a Szeretet himnuszából.

A szeretet nem valamilyen elvont fogalom az Ige szerint, de nem is tulajdonság, hanem bizonyos dolgok cselekvése, míg más dolgoktól való tartózkodás.  Próbáld meg a saját nevedet a felolvasott igeszakaszban „szeretet” helyére illeszteni. Nem fog sikerülni, mert ezek Jézus jellemvonásai, egyedül Őt és senki mást nem lehet beilleszteni a „szeretet” helyére! Mert Isten szeretetéről szól az Ige, és az Benne öltött testet.

Egy valamilyen nevet mégiscsak be tudunk illeszteni: az édesanyát (gyermekével kapcsolatban). Ha Isten szeretetének természetét próbáljuk megérteni, akkor az édesanyai szeretetben kell azt keresnünk. Mert az édesanya türelmes, jóságos a gyermekéhez, nem viselkedik vele bántóan és nem a maga hasznát keresi, hanem a gyermekéét.

Azt vehetjük észre, hogy ebben az Igében nincs szó arról az emberről, akire a szeretet irányul. Mert az független tőle. Isten szeretete nem az ember személyiségére adott reflexió, hanem az az ember tulajdonságaitól, bűneitől független.

Ahogyan az anyai szeretet is. Még meg sem születtél, csak tervben voltál, de már édesanyád szeretettel beszélt rólad, elképzelt téged. És amikor megszülettél, nem csalódott, hanem olyannak szeret, amilyen vagy. Még egy szót sem tudtál szólni, még semmit sem tudtál tenni, hogy legyen miért szeressen, mégis szeretett téged.

Aztán ahogy növekedtél, mindent eltűrt, amit tettél/teszel. Nem függ a szeretete a cselekedeteidtől. Az akkor is megmarad feléd, ha nem lehet kiposztolni a bizonyítványodat a Facebook-ra, mert oda csak a jeles bizonyítványokat meg az okleveleket teszik. De a te értéked nem a teljesítményedben van, hanem édesanyád szeretetében.

Mindent elfedez, megvéd és kiáll az igazadért még akkor is, ha nincs is igazad.

Mindent elhisz neked…, s te sokszor vissza is élsz ezzel. Mindent remél felőled, hogy egyszer boldog és sikeres felnőtt lesz belőled…, s hogy nem követed el azokat a hibákat, amiket ő elkövetett.

Ma, egy szeretetlen világban az okoz örömöt, ha valakiről valami rossz kiderül. Kivéve édesanyádat, akinek fáj, amikor rosszat hall rólad (nem örül a hamiságnak) és személyes kudarcként éli meg a sajátodat. Viszont sikereidnek és jó hírednek talán jobban örül, mint te magad (együtt örül az igazsággal).

 Képzeld magad elé ezt a tiszta, mindentől független szeretetet, ami csak létezésedre irányul, amiben nincs vád, nincs önzés és harag! S amikor méltatlan vagy a szeretetére, akkor sem vádol semmivel, csak ölel. Hiszem, hogy ez nem csak képzelet, hanem naponta otthon megtapasztalod, de érzed akkor is, amikor távol vagy. Érted már, milyen Isten szeretete? Ezért kell hálát adni Istennek, hogy az édesanyákon keresztül lehet valami fogalmunk erről!

És hogy milyen még Isten szeretete? Szenvedő szeretet. Áldozatkész szeretet. Igen, a szeretet mindenképpen szenvedéssel jár. Szenvedés volt megszülni téged, szenvedés betegen ápolni, bajlódni a neveléseddel, átalakítani a napirendet, meg a családi kasszát miattad. Mégis erre a szeretetre hív Isten mindnyájunkat, az édesanyákon keresztül minden ember felé. Hogy akkor miért jó ez mégis?

C.S.Lewis így ír erről: „Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, jobban teszed, ha nem adod senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe; gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába – vagy koporsójába! Ám ott a koporsóban – ott a biztonságos, sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle. A tragédiának, vagy legalábbis a tragédia lehetőségének egyetlen alternatívája van: a kárhozat. A mennyországon kívül pedig csak egyetlen helyen lehetsz teljes biztonságban a szeretet veszélyeitől és izgalmaitól, ez pedig a pokol.”

A szenvedő szeretet megmentő szeretet. Ezt a szenvedő SZERETETET láthatod a kereszten. A szeretet testet öltött Krisztusban, hogy szenvedhessen értünk. A legnagyobb szeretet a legnagyobb szenvedésben lett a miénk.

És ez a szeretet soha el nem múlik. (Nem omlik össze, nem dől le.) A legkitartóbb nyomásra sem. Nincs az a bűn és az az idő, ami kifogna rajta. Ezért maradsz mindig is gyerek, felnőttként is, és nincs, ami miatt kitagadottá válnál. Mert az anyai szeretet végig kísér egy életen át, míg ő él.

Isten szeretetét azonban a halál sem dönti le, mert az örökkévaló. Halványan ezt látod édesanyád szeretetében. Tükör által most még homályosan, de egykor színről színre, örökre és szenvedéstől immár mentesen fürdőzhetsz Isten szeretetében. Ott, az örökkévalóságban. Sokszor kérdezik hittanosok: Mit tartogat Isten a mennyországban? Gondolj édesanyád szeretetére és szorozd meg a végtelennel! Az vár rád, az vár mindannyiunkra.

Ámen.