ApCsel 16,30-32.34

“Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házban voltak… Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.”

Advent időszakában, karácsony ünnepére készülve a hirdetések, reklámok igyekeznek utat mutatni abban, hogy mitől lesz tökéletes az ünneped. Szükséges vagy inkább szükségtelen, de minél drágább, szebb ajándékok megvásárlásához még hitelt is kínálnak, amit aztán a következő karácsonyig fizethetsz. Persze késleltetett törlesztéssel, hogy legalább ezt az ünnepet ne vágják tönkre az érkező sárga csekkek. De nemcsak az ajándékok sokasága az, ami ünnepé teszi a karácsonyt, hanem a családi együttlét, az egészség… Van bennünk egy feltételrendszer, ami tartalmazza az igazi ünnephez szükséges dolgokat, s ezeket igyekszünk négy héten át előteremteni.

De mi van akkor, ha ebből a feltételrendszerből valami – vagy éppen semmi – nem teljesül? Ha nincs pénzed drága ajándékokra; ha beteg vagy; ha a házastársad, a gyermeked beteg; ha éppen most veszítettél el valakit, akinek a helye az ünnepi asztalnál üresen marad; ha szétesett a családod; ha nem is leszel otthon; …akkor nem lesz ünneped? Isten szava mutasson utat a reklámok helyett az igazi ünnep titkához!

Pál és Szilász együtt járták Európát, hirdetve a feltámadás örömüzenetét. Nem voltak mindenhol népszerűek ezért, Filippi városában börtönbe is kerültek emiatt. Egy cella mélyén, láncokkal a kezükön és lábukon mi mást is tehettek volna: éjféltájban imádkoztak és énekkel magasztalták az Istent! Mondhatnánk: nem életszerű a helyzet. Ilyen körülmények nem alkalmasak arra, hogy dicsőítő zsoltárok fakadjanak föl az ajkakon. Ők azonban nem foglalkoztak a körülményekkel, s ezért élték át a csodát: kinyíltak a rácsok, lehullottak a bilincsek. Amikor a börtönőr meglátta, hogy nyitva vannak az ajtók, rögtön a kardjába akart dőlni, hiszen a római időkben a szökött rabokért életével fizetett az őr. De Pálék megszólaltak: “Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!”

Ennek a hozzáállásnak a megtapasztalása fakasztotta föl a kérdést a börtönőrből: Mit kell tennie az örök élet elnyeréséhez? Mert ha valaki abban hisz, annak e földi lét minden nyomora – úgy tűnik – nem rombolhatja le az örömét. Ezért tudott Pál és Szilász énekelni rácsok mögött. Pálék ezután beszéltek a börtönőrnek Istenről, Jézusról, a feltámadásról, az örök életről, s arról, hogy mindez az övé lehet. Nem kell tenni hozzá semmit, csak hinni kell az Úr Jézusban. Miután a börtönőr és a családja erre a hitre jutott, megterítették az ünnepi asztalt. Az, aki nemrég még öngyilkos akart lenni, most örvendezik, hogy egész háza népével hisz az Istenben.

Érted az üzenetet, ami neked szól? Ahhoz, hogy ünnepi örömöd legyen, nem kell semmit előteremtened, nem kell semmit tenned, nem kell feltételeknek teljesülni. Nem is tudsz érte tenni semmit. Láthatod ezt az elmúlt évek ünnepein: annyi fáradtság azért a gyorsan múló néhány ünnepi pillanatért! Isten azonban neked el nem múló örömöt kínál, és nemcsak karácsonykor. Ehhez nem kell hitel, csak hit! Ha te is hiszel az Úr Jézusban, abban, hogy Benne Isten neked örök életet adott, akkor megértetted a karácsony csodáját, s ünneppé válnak számodra a hétköznapok is. Akkor imádkozni és énekelni fogsz tudni akkor is, amikor látszólag nincs okod rá. Mert az örök élet bizonyosságának örömét nem veheti el tőled SEMMI és SENKI! Úgy élheted le földi életedet, hogy tudod: a temető nem a végállomás! S ehhez nem kell más, csak az a hit, amivel megragadhatod Isten neked készített ajándékát. Ennyire egyszerű a tökéletes ünnepet megvalósítani, mi meg ennyire túlbonyolítjuk. Ragadd meg Isten neked készített ajándékát: az örök életet, amit Jézus Krisztusban neked küldött el, az első karácsonykor!