Családi nap

Családi nap, Monorierdő

2012. szeptember 22-én, szombaton családi napot tartottunk a monorierdei templomtelken. Bár még se templom, se gyülekezeti ház nincs, s az egyetlen fedett hely egy felállított sátor volt, mégsem volt kietlen a terület. Több, mint száz felnőtt és gyermek jelenléte bizonyította azt, hogy a lelki építkezés nemhogy elkezdődött, hanem jó ütemben zajlik a monorierdeiek körében.

Ahogy az egy évvel ezelőtti szabadtéri istentisztelet után is új tagokkal gyarapodott gyülekezetünk, úgy most is örvendezhetünk új testvérek érkezésének. Ők is és a régebbi gyülekezeti tagok is átélhettek, s megérezhettek valamit abból, hogy milyen jó egy örvendező közösség tagjának lenni, ahol egyszerűen, minden kötöttség nélkül beszélgetve, megismerve egymást, s közben figyelni az egymással önfeledten játszó gyermekeket, tudunk örülni egymásnak. A nap alapigéje a Préd 9,7 alapján így szólt: “Azért edd csak örömmel kenyeredet és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd!” Igen, ebben az örömben részesedhettünk, amelyre eredetileg Isten megalkotta az embert. Itt nem kínáltunk parázsonjárási lehetőséget, s nem hirdettük, hogy ismeretszerzés által birtokolhatjuk a kozmosz energiáit saját magunk, vagy mások gyógyítására, mint ahogyan egy, a faluban párhuzamosan zajló eseményen történt. Nálunk parázs helyett csak egy szőnyeg volt, amin a gyermekek játszottak, s a kozmikus energia helyett szabadban főtt paprikás krumpli illata járta át már reggel óta a telek fái által körbeölelt területet. És érezhettük a Szentlélek erejét, amely képes világot teremteni, közösséget kovácsolni, s igen: gyógyítani is lelki és testi betegségeket.

Reméljük, hogy sikerül ezzel a családi nappal hagyományt teremtenünk, amelynek megtartása által akkor is emlékezhetünk Isten gyülekezetépítő kegyelmére, amikor már meglévő templom és gyülekezeti ház vet árnyékot az udvarra a most magányosan árválkodó néhány gyümölcsfa helyett, s nem kényszerülünk a szabadba szervezni semmilyen alkalmat. De ahogyan a választott nép évenként sátoros ünnepen emlékezett arra, hogy egykor ők is sátorlakók voltak, mi is évente ünnepelhetünk egy szabadtéri családi napon, s emlékezhetünk arra, hogy egykor honnan indult a monorierdei gyülekezet, s milyen magasra juthatott…

Soli Deo Gloria – egyedül Istené a dicsőség!