Egy nem eltékozolt hétvége

2017. február 24-26-ig ismét eltöltöttünk egy hétvégét Galyatetőn gyülekezetünk konfirmandusaival. Hagyományosan nem csak őket (az idén négyen vannak), hanem az ifiseket is vittük, de most először a kiskonfisok is velünk tartottak, akik majd csak jövőre fognak konfirmálni. Szintén hagyomány most már, hogy a vasadi ifjúsággal együtt voltunk, bár mindkét gyülekezet növekedése miatt lassan szakítanunk kell az ilyen jellegű közös alkalmakkal. Mi 16-an, ők 20-an voltak, így együtt erősen próbára tettük az épület befogadó kapacitását. De mégsem volt eltékozolt hétvége, hiszen az áhítatokon a tékozló fiú példázatán keresztül igyekeztünk a fiataloknak hirdetni Isten igéjét a vélt szabad élet kudarcáról, a visszatérés, megbánás lehetőségéről, az atyai kegyelemről, s arról, hogy bizony nem olyan rossz és savanyú dolog keresztyénnek lenni, mint az talán elsőre látszik a számukra.

Sok játék, még több tanulás, beszélgetés, kirándulás által érezhettük Isten jelenlétének erejét, s reménykedünk, hogy a szép emlékeken túl valami sokkal de sokkal többet kaphattak. Olyat, ami egész életre, örök életre szól.