Események

Aki a harangért szól

2018. december 9-én, advent 2. vasárnapján jótékonysági koncertet tartott gyülekezeti termünkben az évente Budapesten megrendezett Református Zenei Fesztivál rendszeres fellépője, az Invocatio Musicalis zenekar. Négy évvel ezelőtt a gyülekezeti ház építését támogatták, most a harang megöntésének költségeihez járultak hozzá.

A kb. 80 fős közönség láthatóan nagyon élvezte a nagyrészt református énekfeldolgozásokból álló műsort.  Fuvola-gitár-dob felállásban játszotta a Kollár Attila vezette csapat az újszerű zenei köntösbe öltöztetett egyházi énekeket, de saját szerzeményekkel is megörvendeztették a közönséget. Nemcsak a szűnni nem akaró taps, hanem a koncert végén megvásárolható CD-k fogyása is jelezte, hogy fogékony a monorierdei közönség erre a fajta muzsikára. A zenekar az eladott lemezekből származó bevételt is a harangöntésre adományozta. Ezúton is köszönjük nekik, hogy azon túl, hogy egy nagyszerű zenei élménnyel ajándékozták meg a gyülekezetet, anyagilag is jelentősen hozzájárultak e cél megvalósításához! Ígéretük szerint a felépült templomban is számíthatunk majd rájuk. És köszönjük szépen mindazoknak, akik eljöttek és adományaikkal gyarapították az esemény bevételét!

Ahogyan az Invocatio Musicalis minden lemezborítóján is szerepel: Soli Deo Gloria!

Tovább olvasás…

Mit üzen a Szent Márton-hegy?

Gyülekezeti kirándulás Pannonhalmán, ahogy én láttam

A hegyek, azok a méltóságos óriások, akik minden kultúrában, hitvilágban és mitológiában az Isten közelségéhez vezető utat, vagy Istenek lakhelyét jelölik. Lehetne egyszerűen domborzati képződményként is említeni őket, mégis tekintélyt parancsoló, tiszteletet kívánó ükapáink ők, akik a múltat, a jelent és a jövőt egyaránt képviselik. Időtlenül állnak, magasodnak a világon mindenütt. Néhol bölcsőként ölelik a tájat, máshol védő vonalként őrködnek, olykor pedig rejtett zugaik békés végső nyughelyül szolgálnak. Sok írót és költőt ihlettek meg és késztettek írásra.

Jómagam alföldi lánynak születtem. A síkság, végtelen legelők, kaszálók és a vége láthatatlan délibábos puszta látványához szokott a szemem, kicsi gyermekkorom óta. Számomra a hegyek látványa mindig együtt járt valami féle csodálattal, tisztelettel, az ismeretlen felé irányuló kíváncsisággal és egy kis borzongással. Mind ahányszor hegyvidéken jártam, felerősödött bennem az érzés, Ők mindent látnak.

A hegyek jelentőségét a Bibliában való előfordulásuk is beszédesen mutatja. Az emberiség valamiért a magasba törekszik, hol az Úr kérésére, hol pedig saját elgondolásból teszi ezt. Sok nép kultúrájában, ahogy nálunk is jellemző, a templomokat magaslatra építik, ha tehetik hegyre, dombra, a falu a legmagasabb pontjára. Vajon ezzel közelebb szeretnénk kerülni Istenhez?  Egy magaslaton emelt Isten házában közelebb érezzük magunkat az Úrhoz? Néprajzkutatók természetesen a praktikum és a védelem elvével is magyarázzák ezt az építési morált.

Magyarország egyik leglátogatottabb vallási emlék és zarándok helye Pannonhalma és az itt található Bencés Főapátság. A lankás dombokkal körülölelt, festői környezetben a tájból egyértelműen és meghatározóan kiemelkedő főapátság, bármely irányból érkező vándor szemét magára vonja. Így jártunk mi is, amikor gyülekezetünk kiránduló tagjaival a busz Pannonhalma felé haladt. A társaság apraja, nagyja csodálta az elénk táruló látványt. Az utazással eltöltött időt a már megszokott 13+1-es TOTÓ tette színesebbé. Tiszteletesünk ismét minden tekintetben hasznosnak bizonyuló témában tette fel a kérdéseket. Formálódó, alakuló gyülekezetünk múltja és jelene volt a téma. Ezennel is köszönet a gondolatébresztésért. Az apátság területén remek idegenvezetésben részesültünk, az épületegyüttes látogatható részeinek bejárása élményszerű bemutatás mellett történt. Hallhattuk, hogy az Isteni gondviselés, hány alkalommal volt egyértelmű a monostor életében, attól kezdve, hogy I. Szent István megalapította. Ostromolták mongolok és tatárok, többször elnéptelenedett, sőt II. József még a Bencés rend működését is megszüntette. Az Úr azonban, mindig gondot viselt rájuk és egyre, másra újra épült, benépesedett. A monostor minden viszontagság ellenére, most is legszebb fényében tündököl és a benne zajló, létező hitélet hirdeti, az Isten dicsőségét, s ezzel mutatja meg, hogy ha az Úr arra késztet minket, hogy neki házat emeljünk, Ő azt védelmezi és megőrzi számunkra! Legyen ez a Szent Márton-hegy üzenetének egyik része nekünk is! Párhuzam fogalmazódott meg bennem gyülekezetünk jelene és az apátság múltja, jelene között. Templomépítésre érdemesnek lenni az Úrtól kapott ajándék. Fogadjuk hát ekképpen, és igyekezzünk, hogy továbbra is érdemesek maradhassunk!

Az apátság minden tekintetben utánozhatatlan könyvtára, szintén bevésődő emlékként marad meg a látogatókban, hiszen látvány és tartalom együtt tükrözik, hogy milyen fontos volt a múlt korokban és most is az írott emlékeink, a tudományok és a kultúra megőrzése. Az oktatásban is jelen vannak, hiszen ma is 300 fős fiú Bencés gimnázium és kollégium működik az épületek falai között. A mindig is önellátásra berendezkedett monostor jelenleg is több lábon áll. Az idegenforgalom és turizmus mellett gyógynövénytermesztéssel és borászattal is foglalkoznak. A legnagyobb mennyiségben levendula, de más gyógynövények is termesztődnek a több hektáros területeken. Ezeket különféle gyógy- és kozmetikai termékek előállításánál hasznosítják! Itt ragadom meg az alkalmat, hogy mindenkit arra bátorítsak, kóstolja meg az Apátsági Bor(oka)t! Hozzáértő gondossággal, forradalmi technológiával készülnek, és akár impozáns környezetben a helyszínen is elfogyaszthatóak.

A program részeként a bazilikában részt vehettünk egy imaórán, ahol az itt élő Bencés szerzetesekkel együtt állhattunk az Úr előtt. Bensőséges, szinte már meghitt alkalom volt ez, ami a jelenlévőket észrevétlenül ragadta magával. Együtt imádkoztunk, zsoltároztunk és együtt volt közel a lelkünk az Úrhoz egy templomban, ami a Szent Márton-hegyen épült. Talán a csodálatosan megmunkált, színes üvegablakokon átszűrődő derengő fény, vagy a velünk szemben lévő napot szimbolizáló kerek ablakon erősebben áradó napsugarak játéka az oltáron, vagy az áhítatos csend, amit a megfelelő pillanatban mindenki a szerzetes testvérekkel együtt szinte már hallhatóvá téve azt megtartott, keltette bennem (bennünk) a megérkezettség érzését. Megérkeztünk az Úrhoz közel. Közelebb, mint a hegy lábánál voltunk, közelebb, mint az úton, közelebb, mint amikor elindultunk. Vajon a hely, a hegyen épült templom az ő minden szépségével és évszázadokat átölelő puszta létezésével hat ránk így? A falakból áradó, az ott élők mindennapjait körülölelő isteni jelenlét csak itt a hegyen létezik? A közelség érzése, és a szinte belülről felszakadó lelki kitárulkozás utáni vágyakozás keríti hatalmába az ember fiát és lányát, amikor a szerzetesek számunkra talán már kissé spirituális, átszellemült imádságát látjuk és halljuk. Máskor is megélhetjük ezt? Kiváltsága-e a helynek, az oly sokszor újjá éledő monostori falaknak és a benne élő közösségnek?  Elmét és lelket munkáltató és munkáló gondolatok ezek. Ezekkel a gondolatokkal telve, kérdések között érkeztem Fülöp testvér beszámolójára, ahol a monostorban jelenleg is élő Bencés szerzetesek mindennapjait és hitéletét láthattuk, hallhattuk röviden. Isten választ küld, csak merjünk kérdezni. A keresztény élet olyan megláttatása, és megfogalmazása amilyet itt hallottunk, számomra minden eddigitől különbözött. Természetes, belülről jövő volt és számomra válaszokkal teli!

Fülöp testvér minden mondatát áthatotta az odaszánás, az alázat és az a közelségérzés, amit szerintem sokan keresünk, és csak alkalmanként találunk rá. Amíg őt hallgattam, rá kellett jönnöm, hogy nem a hely, a magaslatra emelt templom, az ódon falak, vagy az áhítat lelket nyitó sajátos szépsége az, ami az Istenhez való közelebb jutás érzését okozza! Az itt élők ön azonosan, tudatosan választott keresztény életének hatalma ez, ami utat mutathat mindannyiunk számára.  Sok minden más mellett számomra elhangzott a Márton-hegy üzenetének további része is. Te, aki a mindennapok embereként élsz, át tudod-e adni magad az Úr hívó szavának? Szánsz-e időt arra, hogy közeledj ahhoz, aki vár téged? Meghallod-e a hívó szót? A Márton-hegyen hallják. Velük együtt mi is hallottuk. Nélkülük, máshol sikerülhet-e? Az üzenet fontos: ez nem a hegyek kiváltsága! A bölcs hegy csak tanítja és megmutatja nekünk a mintát, amit ha nem is tudunk, akarunk pontosan lemásolni, szem előtt kellene tartanunk. Isten a hegyen, akárcsak a Bibliában annyiszor, utat mutat és mintát ad, ha eltévednénk, vagy nem találnánk a hozzá vezető utat. Fogadjuk el az Ő vezetését! Mindenkit kísérjen áldás a még előtte álló úton!

 „Vajon nem mindnyájan ezért a titokért élünk? Hogy földerítsük életünk nagy titkát, az Istent? S mit tettem én, hogy megoldjam a titkot, a magamét? Hogy ne csak higgyem, hanem tudjam is…?” / Wass Albert/

Madar-Nemes Edina

Testvérgyülekezeti szerződést kötöttünk

2018. június 3-án úrvacsorás istentisztelet keretében testvérgyülekezeti szerződést kötöttünk a Csallóközaranyosi Református Egyházközséggel. Isten igéjét Tanító Péter hirdette közöttünk. Ebben a szerződésben tulajdonképpen egy évek óta működő gyakorlat kapott írásbeli formát, mégpedig azért, hogy ezt a testvéri kapcsolatot majd utódaink is ápolják a két gyülekezet között. Testvérgyülekezetünk majd 20 fős küldöttsége vett részt az eseményen.

Az istentiszteletet követő közös ebéd után megkoszorúztuk a trianoni emlékművet, megemlékezve arról, hogy 98 évvel ezelőtt egy másféle szerződést írtak alá a hatalmak. Bár sajnálni és gyászolni szoktuk ezt a napot, mégis hálát adtunk a történelem Urának azért, hogy talán éppen ezen az eseményen keresztül tanított meg bennünket megbecsülni egymást. Hiszen, ha Trianonban nem kötnek szerződést, akkor most mi sem valószínű, hogy kötöttünk volna. Trianon tanított meg bennünket arra, hogy megbecsüljük egymást, hogy a határon túliakhoz szeretettel és féltő gondoskodással forduljunk. “Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8,28) … és tényleg, még ezt a fájó történelmi csapást is áldássá formálja a kegyelmes Isten! Legyen hát dicsőség Neki!

Tovább olvasás…

Megemlékezés a reformáció 500. évfordulójáról

Október 31-én este 6 órától a Monorierdőn működő baptista misszióval közösen szeretnénk megünnepelni a reformáció 500. jubileumát. Ennek helyszíne a baptisták imaterme lesz, amely a Juhász sírköves mellett található. A közös istentisztelet után helyben megtekinthető lesz egy bibliakiállítás is.

Szeretettel várunk Mindenkit!