Gyerekhét 2011

Gyerekhét 2011

Idén is megrendeztük Monorierdőn az immár itt is hagyományosnak tekinthető nyári gyerekhetünket. A napközis tábor 2011. július 11.-15.-ig (hétfőtől péntekig) tartott, de az ünnepélyes záróalkalma természetesen a vasárnapi istentisztelet volt.

Az egész hét témája a testvériség kérdése körül forgott, a hivatalos címe is “Testvérek a Bibliában” volt. Sorra vettünk a gyermekekkel olyan bibliai történeteket, amelyek testvérek egymáshoz való viszonyáról szólnak. Így beszélgettünk Mózesről és a rá írígykedő Mirjámról és Áronról. Dávidról és az őt csúfoló Eliábról. Jákobról és a neki megbocsátó Ézsauról. Péterről és a vele együtt emberhalászatra elhívott testvéreiről. Máriáról és Mártáról, akik testvérként is máshogyan viszonyultak Jézus tanításához. A történetekhez kapcsolódtak foglalkoztató feladatok és kézműves foglalkozások is a közel ötven résztvevő gyermek számára. A legjobban e kézműveskedések közül talán a barátság-karkötő elkészítése fejezte ki legjobban azt, hogy mit is akartunk a gyermekekkel megértetni, átélhetővé tenni e hét folyamán. Két karkötőt kellett elkészíteniük még hétfő délelőtt, amelyből az egyiket saját maguk számára megtarthattak, a másikat pedig a hét végén kellett odaajándékozni valakinek, akivel testvérként tudnak majd egymásra gondolni. Megérthették a gyerekek, hogy az Úr Jézusban testvérek vagyunk mindnyájan, még akkor is, ha vér szerinti testvérünk nincs. Így kell mindenkire tekinteniük, szeretettel, amely nem írígykedik és nem csúfolódik, hanem együtt áll a másik emberrel Jézus szolgálatába és együtt hallgatja az Ő tanítását.

Nagy szükség van ennek a testvériségnek a megélésére mindenhol, de különösképpen egy ilyen gyülekezetben, mint Monorierdőn, ahol a születőfélben lévő, önálló egyházközség pontosan e küldetésnek kell, hogy megfeleljen: testvériséget megélnie és hirdetnie a rábízott lakóközösségben. Ez a testvériség, amelynek alapja a másik iránti feltétlen szeretet, képes közösséggé kovácsolni a most még talán egymás számára vadidegen, messziről ideköltözött embereket. Jó volt látni, hogy Isten e gyermekeket is így akarja használni, általuk is építnei akarja ezt a gyülekezetetet. Hiszen vannak köztük olyanok, akik csak ilyenkor, nyáron jönnek el közénk, viszont az itt hallott tanításokat hazaviszik magukkal szüleikhez, elmesélve nekik a történeteket, a foglalkozásokat, dúdolva a megtanult dalokat. Így válik igazi misszióvá ez a gyerekhét, hiszen gyermekek szája által hirdettetik tovább az evangélium, s így válhat kovásszá a monorierdői családok körében, amely által még nagyobb növekedésnek indulhat a gyülekezet Isten dicsőségére és egész Monorierdő javára.