Jel 21,3-4

“Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

A Biblia első részei arról szólnak, hogy az Isten által jónak teremtett világ miként válik az emberi engedetlenség által egy elátkozott hellyé. Olyan hellyé, ahol a nyomorúság, a szenvedés, a betegség, a szomorúság, a halál kikerülhetetlen lakótársaivá váltak az embernek. Naponta tapasztaljuk ennek valóságát, s amikor különösen nagy szenvedés éri az embert, akkor föltesszük a kérdést: Hol van Isten ilyenkor? Isten valóban részlegesen kivonult a világból. Hogy nem teljesen, annak jele az, hogy most olvashatod e sorokat. Mert életünk napi fenntartása Tőle származik, s jelenlétének bizonyítéka megtartott életünk. De félig elengedte a kezünket, hogy olyan világban élhessünk, amilyet akartunk: Isten nélküli, emberi akarat által vezetett világban. Erről a világról láthatsz tudósításokat a híradásokban.

Ezt a világot érzed saját bőrödön, amikor beteg vagy, amikor gyászolsz, amikor szenvedsz, amikor szomorú vagy. Isten nem olyan világot akart, ahol ezeket át kellene élned. Istenről olvassuk az első bűnesetnél, hogy “szellős alkonyatkor sétált a kertben” (1Móz 3,8). Azt fejezi ki ez a mondat, hogy az Úr közvetlen közel volt az emberhez, közöttük járt-kelt, velük volt. Ezért nem volt semmi olyan nyomorúság, ami ma megkeseríti az életünket. Az ember azonban jogos büntetésként kiűzetett ebből a világból abba a pusztába, amit magának akart. Abba a pusztába, amiben Te is élsz: a fájdalmak pusztájába.

Isten vigasztalása és bátorítása most az a számodra, hogy Ő nem hagyja ilyennek a világot. Olyan világot készít mindnyájunk számára, ahol Ő “közöttünk fog sátorozni”, azaz, közvetlen közel lesz hozzánk. Úgy, ahogy eredetileg is akarta. S az, hogy az Úr közöttünk lesz, megszüntet minden borzalmat, amit valaha is át kellett élnie az embernek itt, e földi világban, eltörli a halált, ami a legádázabb ellensége az embernek.

Élt valamikor egy “nagy gondolkodó”, aki azt mondta, hogy “a vallás a nép ópiuma”. Talán a föntebbi sorokra különösen érthette, s lehet, hogy Te is így gondolod. Úgy gondolod, hogy a mennyei világba vetni a reménységünket nem egyéb hamis önáltatásnál. Nos, ha csak a jövőről szólna az ígéret, így is lehetne. De Isten közelségének átélése ma is lehetséges, s így megérezhetsz valamit annak az eljövendő világnak a valóságából. Csendesedj el, hunyd be a szemed! Tárd ki a kezed az ég felé, s érezd, ahogy hívó szavadra a Lélek beléd áramlik, s talpra állít! Mert imádsággal kérve az Úr ma visszajön a Te világodba, hogy ne légy egyedül, ne jajgass és ne könnyezz többé. Hogy érezd: Ő Veled van a legnagyobb sötétségben is, és kész újjáteremteni Téged és a világot, amely körbevesz!