Máté 4,1-4

Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: “Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: “Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

A materializmusról a következőket olvashatjuk a lexikonokban: “A materializmus az embernek azt a természetes meggyőződését önti formába, amely csak a reális világot fogadja el egyetlen valóságos világnak és tagadja, hogy e világon kívül létezne egy sohasem észlelt szellemi lény (isten).”

Több, mint negyven éven keresztül tanították a gyermekeket és a felnőtteket erre a szemléletre. Mondhatjuk, hogy valóban természetes meggyőződése lett az embernek, hogy a látható, érzékelhető dolgok jelentik csak a valóságot, azon túl nincs semmi és senki. Bár manapság az ateisták (Isten létezését teljesen elutasítók) kisebbségben vannak, társadalmunk mégis materialista. Hogyan lehet ez? Hogyan lehet materialista egy keresztyén, egy Istenben hívő ember? Hogyan lehetsz te is materialista? Mert bizony, sokszor te is az vagy.

Akkor, amikor a földi élet szürke hétköznapjainak pusztájában összeomlik a téged körülvevő látható valóság: elveszítettél valakit; elromlott a kapcsolatod; széthullott a családod; elveszítetted a munkádat; nem sikerült az iskolai vizsgád; nem tudod befizetni a számláidat; megélhetési gondjaid vannak; betegség gyötör téged vagy szeretteidet…

…és akkor jön a reménytelenség, a kétségbeesés, a kísértés, hogy miképpen lehetne a köveket kenyérré változtatni, miként lehetne a látható körülmények között rendet tenni? Mert csakis ez tehet boldoggá. Legalábbis a kísértő ezt akarja elhitetni veled. Ahogyan Jézust a pusztában, úgy téged is a te életed pusztájában akar materialistává tenni. Azt akarja, hogy ne gondolkozz azon, hogy van valami, ami fontosabb az életben, mint a körülmények rendezettsége, az anyagi háttér megléte.

Jézus azt válaszolja: “Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

Fordítva működünk, mint kellene. Azt gondoljuk, hogy lelkileg akkor lehetünk csak rendben, ha az anyagi világ is rendben van körülöttünk. Mi akkor tudunk így válaszolni, mint Jézus, ha van  mit ennünk. Akkor megyünk templomba, ha van időnk. Akkor adakozunk, ha van pénzünk. De amint elfogy a kenyér, nem lesz fontos az Isten. A mondás is úgy szól, hogy “ép testben ép lélek”. Pedig az ép lélek eredményezi az ép testet, ezt még az orvostudomány is alátámasztja. Életünk minősége fejben dől el. Hidd el: ha Istennel való kapcsolatod kerül az első helyre, az lesz a legfontosabb, a nem látható dolgok kerülnek az értékrended legelejére, akkor lesz valóban boldog az életed! Nem lesz körülötted a puszta virágzó oázissá, nem szűnnek meg a gondok és nem biztos, hogy meggyógyulsz a betegségedből.., de te gondtalannak és egészségesnek fogod tudni magad benne. S ez nem valamilyen önáltatás, hanem kézzelfogható valóság. Mert amíg mások csak a pusztát látják, te látod a láthatatlant is, amely mindennél fontosabb és okot ad a boldogságra. Élj a láthatatlan dolgok valóságában, Isten közelében!