Prédikációk

Lét és növekedés alapja: a békesség

Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola és Szószthenész testvér az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.” (1Kor 1,1-3)

A gazdag nagyvárosoknak vannak olyan negyedei, amelyeket a kábítószer-kereskedők, sztriptíztáncosok, prostituáltak, szerencsejátékosok uralnak. Keresztyén misszió szempontjából nem nagyon valószínűsítenénk az evangéliumra való fogékonyságot ezekben a városrészekben. Az ókori Korinthus pedig ilyen volt. Ráadásul nemcsak egy része, hanem az egész város! A Római Birodalom második legnagyobb városa a maga 700.000 lakójával. Gazdag kereskedelme volt, mivel egy fő kereskedelmi út mentén feküdt. Ugyanakkor szabadosság és erkölcstelenség jellemezte. Mindezek csúcsán ott állt a szerelem istennőjének, Afroditének szentelt templom, amelyben több, mint 1000 prostituáltat foglalkoztattak. Képzelhetjük (vagy inkább nem), hogy milyen szertartások zajlódhattak ott! Egyébként pedig minden új vallás beolvadt a város „carpe diem” (élj a mának!) lelkületébe. Hát…, misszió szempontjából emberileg eléggé öngyilkos vállalkozás volt itt keresztyén gyülekezetet alapítani.

Ha belegondoltunk mindebbe, akkor térjünk rá arra, hogy miért a korinthusi levél alapján fog szólni most egy ideig vasárnapról vasárnapra az ige! Mert hát Monorierdőről is van, aki azt mondja: „Nem fogékonyak itt az emberek!” „Kemény nép ez!” Valóban rengeteg esetlen próbálkozás jellemzi a missziói munkánkat. De rögtön legyen a reménységünk az az elején, hogy Korinthus jóval keményebb hely volt, mégis Pál gyülekezetet alapított.

De tényleg Pál alapította? Emberileg biztos nem sikerült volna. Az Apostolok cselekedeteiben olvassuk, hogy először ellene szegültek és szidalmazták őt a városban. Erre az ő emberi reakciója a megfutamodás volt: “Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.”  (ApCsel 18,6) – mondta nekik, s távozott. Éjjel viszont Isten látomásban adott erőt Pálnak a misszió folytatásához: “Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.” (ApCsel 18,9-10) Ott is maradt Pál  mintegy másfél évig és megalapította a korinthusi keresztyén gyülekezetet.

Pál magáról azt mondja, hogy Isten által néven nevezett, elhívott apostol. Nem önjelölt próféta és népnevelő, hanem személyesen Isten hívta és küldte. A gyerekhéten pólót festettünk a gyerekekkel. Kedvükre díszíthették, de volt egy kötelező felirat az elején és a hátulján. Az elején az “Uram, ha te hívsz, jövök”, a hátán az “Uram, ha te küldesz, megyek” feliratnak kellett látszania. Isten hívása és küldése között zajlik az életünk…, vagy legalábbis így kellene lennie. De a kiválasztásról nekünk más fogalmunk van.

A természetes kiválasztódásról a biológia azt tanítja, hogy az erőviszonyok választják ki az élőlényeket. Az erősek megmaradnak, a gyengék kihalnak.

Egy álláshirdetésre van, hogy jeligés jelentkezést kell beadni, mert nem a személy a fontos, hanem a képességek. Azok alapján választják ki a megfelelő munkaerőt.

Isten azonban az egyént választja ki saját akaratából és bízza meg úgy, hogy a képességei alapján nem is alkalmas a feladatra. Isten tehát nem a láthatóban való remény, hanem a láthatatlanban való bizalom alapján választ. Így választja ki és hívja el a keresztyénüldöző apostolt. Ki hitte volna? Látszólag alkalmatlan volt. Emberileg nyilván azok a tanítványok lettek volna alkalmasabbak, akik három évig Jézussal voltak, látták a halálát és a feltámadását, szemtanúi voltak mennybemenetelének. Mégis, a többi apostol összesen nem írt annyit, nem prédikált annyit, mint Pál. Mert Isten látta benne az akkor még láthatatlan evangélistát. Így hív el téged is! Ő látja benned a lehetőséget és hisz benned!

Így bízza meg az evangélium ellenségét, Pált azzal, hogy egy lehetetlen helyen hirdesse az evangéliumot. Ő is és a gyülekezet is Isten akaratából lett elhívott. Úgy is szólítja meg őket, hogy “Isten Korinthusban lévő gyülekezete.” Nem Pál gyülekezete, hanem Istené! Ez nagyon fontos ránk nézve is a továbbiakra, mert nem emberhez köthető a gyülekezet, hanem Istenhez. Isten gyülekezete van itt is! Nem az egyházkerület, nem a püspök, nem a lelkipásztorok akarták. Nem köthető személyekhez a gyülekezet, s ne is akarjuk odakötni! Ha odakötődik, akkor baj van. De erről később is fog szólni Pál, akkor foglalkozunk majd vele részletesen.

És olvassuk csak tovább: „elhívott szentek”! Meredek jelző egy ilyen városra, s meredek ránk nézve is, még ha talán ennyire mélyen nem vagyunk is, mint Korinthus városa! Mert nekünk is szól az Ige: azt mondja, hogy mindazoknak, akik a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják. Kitárul e levél panorámája, s átível korokon, határokon, népeken át. Így szólít minket is elhívott szenteknek, azaz: Isten számára elkülönítetteknek. Mert összeköt bennünket az, hogy úrnak valljuk Krisztust, de ez el is különít bennünket a világtól.

És hogyan szólít meg Isten bennünket? Ahogy minden istentisztelet elején: „kegyelem nektek, és békesség”. Ez nem olyan „Hölgyeim és uraim, jó napot kívánok!” formula, hanem sokkal mélyebb, sokkal hatóbb. Isteni teremtő szó. Mert belegondoltunk-e valaha is abba, hogy mit jelent ez a mára már megszokott liturgikus szöveg? Nem más, mint a gyülekezet létalapja, sőt, emberi létünk, életünk, örök életünk alapja! Kegyelem és békesség! Nem az emberi szándék, nem az egyházi törvények hozzák létre ugyanis a gyülekezetet, hanem Isten kegyelme. Ezzel nagyon tisztában kell lennünk! Kegyelem nélkül nincs egyház, nincs gyülekezet. Mert az, hogy alkalmatlan és érdemtelen voltunk ellenére, egy alkalmatlan helyen Isten kiválaszt magának minket, gyülekezetté formál és templomot építhetünk, az csak kegyelemből történhet. S ez a kegyelem Krisztusért, az Ő áldozatáért adatik. Ezt jelenti az, hogy „Krisztus Jézusban megszenteltek” vagyunk. Őérte, miatta, rá nézve volt Korinthusban gyülekezet, s van itt Monorierdőn is! Éppen ezért nincs nélkülözhetetlen ember a gyülekezetben. Egyedül Krisztus nélkülözhetetlen. Ha Ő itt van, van gyülekezet, ha Ő nincs jelen, akkor több száz ember sem helyettesítheti.

Ennek a kegyelemnek az egyenes következménye a békesség. Isten nincs haragban velünk, pedig lehetne. Krisztus haláláért megbékélt velünk, s ezért lehetünk ma itt. Ha haragban vagy egy rokonoddal, addig nem mész a házába és ő sem a tiédbe, míg ki nem békültök. Te bejöhettél Isten házába, s Ő is nálad lehet, mert megbékült veled Krisztus érdeméért.

S éppen itt látszik az, hogy mennyire fontos a békesség. Mert a kegyelemről beszélünk, a békességet viszont tapasztaljuk. Azon keresztül válik valósággá a kegyelem. Rokonod felé a megbocsátás önmagában üres fogalom, amíg nem vagy vele békességben is. Egy ismerősöm azt mondta, hogy amikor az anyósa meglátogatja őket, igen hamar veszekedés lesz a látogatásból, s hamar távozik is. Aztán a 100 km-re lévő otthonából jó keresztyén módjára felhívja az anyósa, hogy megbocsátott neki. Hát igen…, a megbocsátás képessége a távolság növekedésével egyenes arányban növekszik. De mit ér a megbocsátás, ha nem tudnak békében lenni egyetlen napot sem? Ha elfogadtad Isten kegyelmét, akkor tovább is kell adni, különben álmatlan éjszakákon át fog gyötörni a békesség nélküli megbocsátás üressége!

Így lesz valóság a kegyelem a gyülekezetben is. Ha valaki ide bejön, és nem békességet, nem elfogadást tapasztal, akkor nem találkozik a kegyelemmel. Azt fogja látni, hogy „ezek csak beszélnek a kegyelemről, de nem tudják gyakorolni azt.” S nem fog találkozni itt a kegyelmes Istennel…, pedig elvileg azért vagyunk itt! Ha nincs békesség, akkor nem valóság a kegyelem. S ha nincs kegyelem, akkor nincs létalapja a gyülekezetnek, nincs, ami összetartsa, megtartsa. Mert a békétlenség, egymás el nem fogadása törésvonalakat okoz, s a héten az olaszországi földrengés példáján is láthattuk: a törésvonal egy falu pusztulását okozta. És ez nemcsak geológiailag történhet meg! Ugyanígy, az ilyen törésvonalak, amik elválasztanak bennünket egymástól, elpusztíthatják a gyülekezetet, elpusztíthatják a családokat. Sajnos, ez mindennapi tapasztalat.

Isten tehát ma azt mondja: fogadd el a kegyelmet, az elhívásodat! Ne mélyítsd a törésvonalakat, hanem tüntesd el azt kegyelemmel és békesség gyakorlásával! Éld meg azt a békességet, s add tovább a megbocsátást a családodban, a szomszédodnak, a munkatársadnak, a másik gyülekezeti tagnak! Így van jövőnk és reményünk a megmaradásra és a növekedésre. Jézus azt mondta: egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.” (Mt 12,25) Ugye, érzed a felelősséged ebben?

Ámen.

Hősökké válni

Textus: Bírák 6,11-16

“Azután eljött az Úr angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. Az Úr angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az Úr veled van, erős vitéz! Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az Úr, és Midján kezébe adott! Az Úr ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. Az Úr így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna.”

Tehetségkutató műsorok időről időre meghirdetik a jelentkezést a műsoraikba. Azok jelentkeznek, akik tehetséget éreznek magukban, alkalmasnak tartják magukat, s országos elismerésre, dicsőségre vágynak. Egy zsűri dönt arról, hogy kik kerülhetnek be a műsorba, de már az előválogatóból műsort készítenek, mivel olyanok is jelentkeznek, akik nem rendelkeznek a szükséges képességekkel. Így aztán eléggé kínos vagy vicces jelenetek születnek.

A Biblia arról szól, hogy Isten nem hirdet meg castingot, hogy az általa eltervezett feladatokra ki találja alkalmasnak magát, s ki szeretne ezért országos elismerést. Ő keresi meg a feladathoz az embert, s ami a csodálatos, hogy nem az alkalmasak közül válogat. Ha egy vállalkozás munkaerőt keres, akkor a képzettek közül válogat, akiknek még tapasztalatuk is van. A képzetlenek és tapasztalatlanok senkinek nem kellenek. Isten viszont pont fordítva működik! A Biblia tele van ilyen példákkal: Mózes (nem tudott beszélni), Dávid (juhpásztor volt, később gyilkos), Jeremiás (fiatal volt), Ézsaiás (tisztátalan ajkú), Jefte (házasságtörő nő gyermeke rendezetlen családi viszonyokkal), Pál (egyházüldöző), Jézus tanítványai (iskolázatlan halászemberek), …mind-mind alkalmatlan emberek arra a feladatra, amivel Isten megtalálta őket.

Hogy miért van ez így? Azért, hogy ne kelljen több a kegyelemnél. Pál szerette volna csak egy kicsit alkalmasabbá tenni magát, ezért könyörgött háromszor is, aztán megkapta a választ: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm a te erőtlenséged által ér célhoz.

S ez elég kell legyen neked is! Nem tudom, neked mi a feladatod, mire teremtett meg Isten. De hogy valamire, az biztos. Először is feladatot készített a számodra, s amire végül is megteremtett: az örök élet. Nemcsak az első emberpárt alkotta örök életre, s attól hogy ők alkalmatlanná tették erre magukat és az egész emberiséget, attól még Isten terve nem változott meg az ember életével kapcsolatban. De erre sem a képességeid, sem a bűneid, sem a tested nem tesz alkalmassá. Ha magadra nézel, láthatod, hogy tested mulandó. Az örök élet biztos nem jut eszedbe, ha őszülő hajadat, ráncosodó arcodat nézed. S ha gyarló emberi természetedet nézed, akkor biztosan látod, hogy érdemből sem lehetne a tiéd. Sem érdemünk, sem alkalmasságunk nincs az örök életre. Ezért kell a kegyelem, hogy egyedül Istené legyen a dicsőség.

Ezért bátorít ma Isten Gedeon történetén keresztül. A totálisan alkalmatlan ember mintaképe: bujkál a midiániták elől; csépli a búzát a présházban; s ekkor mondja neki az Úr angyala: „Az Úr veled van, erős vitéz.” Meg is lepődik rajta Gedeon, s egyetlen imponáló vonása az, hogy rögtön felismerte az ellentmondást maga között, a helyzete, népe helyzete között és az üdvözlés között. „Az Úr veled van” – hogy mondhat ilyet, amikor pont azért kell a hegyekben bujkálni, mert elhagyott bennünket az Úr?! Isten csodáiról csak ősei elbeszéléséből hallott, de a tapasztalat ellentmondani látszik ennek. Hol van a csodálatosan szabadító Isten? Lám, 200 év elég volt ahhoz, hogy a vörös-tengeri átkelés mítosszá váljon csupán, amely ma már nem történhet meg!

Talán te is vagy ilyen helyzetben. Lehet, hogy pont ma. Amikor azt hallod a templomban, hogy veled van az Úr…, közben meg romokban hever az életed, az egészséged, a családod, oda lettek a terveid… Hol vannak Isten csodái? Arról beszélünk, hogy Isten csodát tesz, akkor veled miért nem történik meg? Elhagyott az Isten…

A gond az velünk, hogy amikor segítség kell, amikor bajban vagyunk, akkor várjuk, hogy történjen valami. Hogy lenyúljon értünk egy mennyei kéz, fölemeljen bennünket. Gedeon is ezt várta, hogy majd megint valami olyan történik, mint a Vörös-tenger partján annak idején. De az Úr mást válaszol: „Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából!” A „Segíts magadon, az Isten is megsegít” közmondás juthat eszünkbe, aminek van annyi igazságtartalma, hogy Isten segítsége nem mindig tétlen várakozást jelent, hanem azt, hogy eszközzé válunk a kezében. Van, amikor azt mondja, hogy “maradj veszteg, az Úr majd harcol érted”, meg “jó csendben várni az Úr szabadítására”, de ez most éppen nem az a helyzet!

Gedeonnak ezzel kellett szembesülnie, hogy Isten őt választotta ki eszközéül. De fel is ismerte, hogy alkalmatlan erre: A legszegényebb család legkisebb gyermeke, aki éppen titokban csépli a búzát a présházban. Én lennék az erős vitéz? Isten azonban megtoldotta a parancsot egy ígérettel, mert nemcsak azt mondta, hogy „menj”, hanem azt is, hogy „veled leszek”. Ezt mondta Mózesnek a csipkebokorban, ezt mondta Józsuénak, s most ezt hallotta Gedeon is.

És ezt hallod ma te is. Lehet, hogy az életed, a képességeid, az egészséged, a családi helyzeted nem tesz alkalmassá Isten kezében. Sőt, az biztos, hogy nem! Hanem az, hogy Ő veled van! Ez ma neked szól. Ha elhiszed, hogy Isten veled van, akkor te magad tudsz úrrá lenni a helyzeted fölött, akkor alkalmassá válsz arra, hogy elvégezd a feladatodat. Olyan ez, mint amikor a gyermek biciklizni tanul. Két dolgot kell elérnie az apának: először is, hogy a gyerek felüljön a kerékpárra, annak ellenére, hogy tudja: nem képes azon egyensúlyozni. Aztán a szülő azzal biztatja: Te csak előre figyelj, az utat nézd, én fogom alattad a nyerget, hogy föl ne borulj! A gyerek végig azt hiszi, hogy az apa fogja mögötte a biciklit. Közben már rég elengedte, és ő egyedül halad, az apa óvó tekintetétől kísérve.

Neked is az a feladatod, hogy rábízd magad Isten ígéretére. De mondhatod azt: hát pont az a baj, hogy nekem nincs erőm sem lelkileg, sem testileg. Én nem tudok nagy dolgokat véghez vinni sem a családban, sem a gyülekezetben. Belefásultam a lehetőségek korlátoltságába. Isten azt mondja Gedeonnak: nem baj, a TE erőddel szabadítod meg népedet. S ez a csoda, hogy az a kis emberi erő (vagy inkább erőtlenség) elég ahhoz, hogy megtörténjen a szabadítás. Isten ereje az emberi erőtlenség által ér célhoz. Mert erőtlenek vagyunk, elesünk, nem bírjuk az élet és a bűnök terhét. Újból és újból elbukunk, Isten mégis látja bennünk a hőst.

Ő nem az alkalmasakat választja ki és hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá. Téged mire hívott el az Úr? Egy feladatra, s az örök életre. Mindkettőre alkalmassá tud és akar is tenni. Hogyan? Hit által.

Gedeonnak nem a testét kellett edzenie, hogy alkalmas hadvezér legyen, hanem ebben a hitben kellett megerősödnie, hogy valóban elvégezze a küldetését. Anélkül nem ment volna. Nekünk is ebben kell megerősödnünk. Hit által ragadhatjuk meg a kegyelmet, ami alkalmassá tesz az örök életre. A kegyelmet Krisztus által. Ha nincs hit, nem tudod Krisztust megragadni. Mert az Úr Jézus Krisztus az egyedül alkalmas az Atya elhívására és az örök életre. Őérte ad kegyelmet Isten, s az Ő alkalmasságát adja neked. Általa tudod megtenni, amit kell. Hálából a szabadításért, s általa élhetsz örökké. Általa van melletted ígérete szerint. Hidd el, hogy nagy dolgokra legyél képes! Hidd el, hogy örökké élhess!

Mennyire nagy csoda az, hogy a sok “lúzerből”, akik vagyunk, Isten hősöket tud csinálni! Az alkalmatlant alkalmassá, a halandót halhatatlanná teszi. Rólad, neked szól ma Isten bátorítása: Én veled leszek!

Ámen.

A fenevad száma: 666

“És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, amely hasonló volt a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány. Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára; és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.” (Jelenések könyve 13,11-18)

Nehéz olvasmány a Jelenések könyve, és nem is sok prédikációt lehet hallani róla, legalábbis ezen részeiről biztosan nem. Vajon mi a fő célja ennek a sok borzasztó képnek? A jövőt akarja elénk tárni? Kiolvasható belőle egy „világvége menetrend”?

Nem elborzasztani és aggasztani akar, hanem reménységet adni akkor, amikor aggaszt a jövő. Azért fontos a Jelenések üzenete, hogy megértsük a világban és az életünkben zajló folyamatok hátterét, ami a láthatatlan világban van. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Ef 6,12)

A mostani igeszakasz – legalábbis az abban szereplő szám – a nem hívő körökben is ismert. Sokan próbálták már megfejteni a Jelenések szimbólumrendszerét, így a 666 jelentését is. A rengeteg ijesztő és borzalmas kép szimbólumain keresztül sokan akarták megjósolni a jövő eseményeit. De vajon ez a fő mondanivaló?

Valóban nem sok prédikáció hangzik a Biblia ezen részéről, pedig nagyon fontos lenne meghallani benne Isten üzenetét. Tudnunk kellene értelmezni, kellene hozzá a kulcs.

A Biblia e könyvét üldözött keresztényeknek írta János egy olyan jelrendszerben, amelyet a címzettek (a hét kis-ázsiai gyülekezet) értettek, de kívülállók nem. Valahogy úgy, mint nálunk a kommunizmus idején, amikor olyan dalok születtek, amelyek értelmezhetetlenek voltak a kívülállók számára. Például a „nyaljuk a fagylaltot, a mézesmadzag elfogyott. Éljük az életet, élvezzük amíg lehet” sorokról az éppen regnáló elnyomó hatalmon kívül mindenki tudta, hogy nem a fagyizásról szól. Ahogyan a “Drakula táncol, s így kiabál: a vámpír még nem kannibál. Szabad a tánc, de csörren a lánc” dalsor is mindenki számára a román diktátor képét festette fel a ’80-as évek közepén.

De ma miért is kell egy ilyen bonyolult könyvön keresztül keresni Isten üzenetét? Az igazság az, hogy ha Istenre figyelve keressük, akkor nem is annyira nehéz felismerni mai helyzetünket benne.

Nem a Jelenések által leírt borzalmak ijesztőek, hanem a mindvégig kitartó hit hiánya, a megtévesztés valósága. Mert nem ismerik/nem ismerjük fel, hogy ma van annak az ideje, amikor megpróbáltatik a hitünk, amikor úgy vezetnek félre, hogy észre sem vesszük. A múlt héten a mennyei istentisztelet résztvevőiről volt szó, hogy hogyan tartozhatunk oda. Ma meg arról, hogyan lehet kimaradni belőle, az örök életből. Olyan jó lenne, ha haza tudnánk ebből vinni ma valamit!

Nem a jövő tudása tesz bölccsé bennünket, hanem a jelen értelmezése, és helyes megélése. Nagyon is a máról szól az ige, s figyelmeztet. Így kell felismernünk tehát a ma is köztünk tomboló fenevadat! Azt a fenevadat, aki más-más képben jelenik meg a történelem folyamán. János idejében Nérót, később a pápát, Hitlert, Sztálint és másokat láttak bele a fenevadba.

De azt kell felismerni először, hogy nem múltbeli diktátorokról, hanem nagyon is a jelenről szól az ige! A megtévesztés világában élünk: a fenevad a földből jön fel. A föld a bibliai jelképrendszerben a mulandóságot jelenti. A mulandó értékeket imádják ma sokan. Nem azért kell vasárnap is nyitva lenni a boltoknak, mert olyan sok pénzünk van, hogy hat nap alatt nem tudjuk elkölteni, hanem azért, mert a fogyasztás, a mulandó dolgok lettek a legfőbb értékek.

A fenevad a Bárányhoz hasonló, nem tűnik fenevadnak tehát, sőt! Az emberek nem is tudnak különbséget tenni mulandó és örök, érték és értéktelen között. Azt tekintik értéknek, ami pusztulást hoz. Ne ítélkezzünk, hogy ilyen ez a mai világ! Mert mi is ilyen megvezethetőek vagyunk! Keressük a fenevadat, hogy ki lehet az; meg akarjuk fejteni, közben azt kell látni, hogy az ember lett azzá! A fenevad ez a mai világ, amiben élünk.

Döbbenetes az a felismerés is, hogy az ember fenevaddá válik. Wass Albertet idézve: „A torzult-arcú emberfenevadban Isten képmását többé nem lelem.” S a maga képére akar imádandó képmást csinálni. Az az ember, aki maga kellene, hogy Isten képmása legyen.

Megadatik az embernek, hogy olyan képesség és tudás birtokosának higgye magát, mint Isten. Életet akar kémcsőben létrehozni, génmanipulál és klónoz, távoli csillagokhoz akar nanotechnológiával eljutni. S azt elhinni, hogy istenné válhat: „Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása” Egy napjainkban látható, tévésorozatban (Isten nyomában Morgan Freemannel) arról beszéltek, hogy az emberi gondolatokat le lehet tölteni számítógépre. Az illető halála után egy, az ő hasonlóságára formált robot “agyába” vissza lehet tölteni, akiben így “tovább él” az elhunyt. Becsaptuk a halált! De le nem győztük, így magunkat is megtévesztettük.

A végidők csatájában, amiben vagyunk, két oldalról támadja a Sátán a hitünket: A technológia és a tudomány fejlettsége által, valamint az egzisztencia által, s ez talán az erősebb. „És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma.” Bizony, zokszó nélkül fölvennénk sokan a bélyeget, ha az múlik rajta, hogy vásárolhatunk-e! Föl kell készülni arra, hogy hitünk egzisztenciálisan, megélhetésünk alapjaiban ingathat meg bennünket. Hányan adnánk életünket a hitünkért? Készek vagyunk-e kényelmes otthonainkból barlangba költözni? Vannak ma is olyan helyek a világban, ahol ezt vállalni kell!

Nagy a felelőssége az igehirdetőnek: vállalja-e, hogy arról beszél, hogy nem mindig lesz pihentető keresztyénnek lenni. Eljönnek az idők, amikor nem lehet karosszékben ülve követni Krisztust. Mert a veszély valós: a radikális iszlámmal szemben Európa önként adja fel a hitnek még a látszatát is!

Aki viszont fölveszi a bélyeget, az boldogulhat ebben a világban, fogyaszthat, kereskedhet. Ezt akarja ez a szám kifejezni:

A 3-as szám a szentséget fejezi ki, a 7-es Istent jeleníti meg. A 6-os értelemszerűen az Isten nélküliséget. A 3 db 6-os: az Isten nélküliséget akarja szentté tenni. A Sátán teljes életet ígér. A 7 napos vásárlás, az élőnek, valódinak tűnő, de halott értékek világában élünk. Halott dolgok: telefon, internet, tévé uralják, vezetik a gondolkodásunkat. A telefonért visszarohanunk otthonunkba, de ha elfelejtettünk köszönni az otthon maradt családtagnak, akkor nem. Régen élő példaképeink voltak, ma gyermekeinknek virtuális példaképek, kitalált, számítógépes figurák alakítják gondolkodásukat. Ma ennek az ideje van: a bélyeg fölvétele, az elvek föladása politikai és egyéni szinten az érvényesülés, a szavazatszám növekedése és a haszon érdekében.

Bármilyenné váljon ez a világ: Isten nélkül nem lehet teljes. A 3 db 6-os nem 7-es!

Nem tudom, ki hogyan hallgatta eddig az igét, mennyire tartja valósnak. De a legrosszabb megtévesztés: a fenevad olyan, mint a Bárány! Tehát ő nem is létezik, ezt akarja elhitetni. A Sátán el akarja hitetni, hogy ő nem valós veszély, a világ nem is olyan rossz, élvezd az életet, érezd jól benne magad! Közben az egész a pusztulásba rohan…

Van kiút ebből a rémségből? Van, és ez a vigasztalás! A bölcsesség segít értelmezni, túlélni, életre vezetni. A bölcsesség maga Isten. Segítsen hitre jutni, megmaradni a hitben! Ez legyen a legértékesebb a számunkra! Akkor életünk lesz, s Isten erre hív, hogy annak a mennyei sokaságnak itt mind tagjai legyünk!

Legyünk bölcsek és lássuk meg: nem lesz mindig olyan a világ, hogy kényelmes lesz benne keresztyénnek lenni, valahol már most sem az! Hanem a keresztyénség menekülés lesz. De a jó hír, hogy megmenekülés lesz! Bár e világ szerint nem vonzó, de ez az egyetlen esély az örök életre. Isten adjon bölcsességet, hogy ne azt válasszuk, amit a többség!

Ha egy luxushajón utaznál, ahol a szalonban esznek, isznak, táncolnak, akkor elhinnéd-e, ha valaki azt mondaná: “Süllyed a hajó!”? Erre azt válaszolnád: “De hát nem is látszik!”

“Igen, de alul, a kamrába már ömlik a víz. Van mentőcsónak, szállj be!”

Aztán beszállsz, s a háborgó tengeren, egy nyitott csónakban, a hideg éjszakában vergődsz, s nézed, hogy a hajón még nyoma sincs a pusztulásnak, mindenki jól érzi magát rajta. Talán hiba volt otthagynod…

Aztán egy éktelen reccsenés, a hajó elkezd süllyedni, az emberek pánikszerűen keresik a mentőcsónakokat, de nincs belőle elég…

Ilyen a mi hitünk, a keresztyénségünk. Talán ma még jobb választásnak tűnik kimaradni belőle, de tudd: a világ süllyed, csak sokan nem akarnak róla tudomást venni. Ma még nem a pánik hozza be az embereket a templomba, de eljön az idő, amikor már számukra is késő lesz. Isten ma kínálja a menekülés útját, mert meg akar tartani téged és engem. Ne engedd megtéveszteni magad, élj a lehetőséggel!

(Elhangzott: 2016. április 24-én. Igehirdető: Lénárt Tibor)

2016. február 7. – közvasárnapi istentisztelet

Lekció: 1Móz 4,1-8

Textus: Mt 9,1-8

Szeretett Gyülekezet!

A hatalom azt a képességet, erőt jelenti, ami alapján valaki az akaratát, szándékát, másokra rá tudja testálni. E képesség megszerzéséért folytatott küzdelemről szólnak mozifilmek és tévésorozatok, erről tanúskodik a világtörténelem. A hatalomvágy a történelem mozgatórugója.

A gazdasági, politikai hatalom megszerzéséért küzdenek királyok, államelnökök, pártok, nemzetek. Úgy tűnik: hatalmasnak lenni jó. Hiszen nem akarna senki választásokat nyerni, ha nem így lenne.

Nem idegen tőlünk sem ez a vágy. Nemcsak a politika világát jellemzi ez. Hétköznapjainkat úgy éljük, hogy lehetőleg mindenki úgy viselkedjen, ahogy az nekem jó. Hatalomért, jobb pozícióért küzdenek vagy küzdesz a munkahelyeden, dominanciáért az osztályodban. Uralkodni akarunk a gyermekeinken, azt tegyék, amit mi jónak látunk. Nem elnyomásra törekszünk általában, de lehetőleg az én akaratom érvényesüljön.

Az emberi hatalomnak azonban szigorú korlátai vannak. Embereken és állatokon lehet uralkodni, de a helyzeten nem mindig. Sőt, általában nem. Sokszor nem vagyunk a helyzet urai, a körülményeket nem tudjuk befolyásolni. S akkor hiába minden. Jön a betegség, a halál, és oda a nehezen megszerzett emberi hatalom. A körülmények, a katasztrófák befolyásolták a történelem alakulását is. A Római Birodalom bukását nagyban a pestis járvány segítette. Mert az ember a betegség, a természeti katasztrófák és a halál fölött nem úr. Még akkor sem, ha császár.

S ahol nincs hatalmunk, ott kiszolgáltatottak vagyunk. Ezt tapasztaljuk meg leginkább. Egy nem várt pillanatban beüt a baj, a munkanélküliség, a pénztelenség, a betegség, a gyász. Érezzük: tehetetlenek vagyunk, s nincs bankár, tanácsadó, politikus, orvos, aki segíteni tudna, akinek a körülmények fölött hatalma lenne. Szembenézünk a gondokkal, és lebénulunk.

Talán te is így vagy ma itt: tehetetlenül, kérdésekkel, bénultan. Az életed kicsúszott a kezeid közül, nincs már hatalmad semmi fölött, sodródsz az eseményekkel. A múltadban hitt hatalmad a jelenben semmivé lett, s a jövődet is ezért érzed bizonytalannak vagy véletlenszerűnek. Nem vagy ura a helyzetednek, s ezért nem tudsz tenni semmit, lebénultál.

Az ember nehéz helyzetben lázadni szokott Isten ellen is: miért engedi meg, hogy megtörténjen a baj? Miért tesz bennünket a körülmények játékszerévé? Miért nem ad csak egy kis hatalmat azok fölött, hogy boldogabban élhessünk?

Isten azonban nem olyan kegyetlen, mint amilyennek sötét óráinkban látni szoktuk. Ő már a kezdeteknél hatalmat akart adni az embernek. A teremtéstörténetben olvassuk: Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!” (1Móz 1,28)

Az ember azonban kilépett ebből a világból, ahol ura lehetett volna mindennek. Engedetlen lett Istennek, s így a bűn játékszerévé lett. Mert minden, ami rossz van ebben a világban, a bűn (Isten iránti engedetlenség) következménye.

Ahhoz, hogy visszanyerjük ezt a hatalmat, már nem állatokon és növényeken, a tenger halain és az ég madarain kell uralkodnunk, hanem a bűn fölött. A jó hír, hogy Isten visszaadja ezt a hatalmat, ha hiszed, ha kéred, ha elfogadod! Ha tehetetlen vagy, Jézus úrrá tud tenni téged! Látja a gondokat, a kiszolgáltatottságot. A sajátjai közé jött, hogy érezze, lássa a te gondodat is.

El kell fogadnod azonban, hogy minden rossz gyökere a bűn, s erre kell kérned, hogy ettől szabadítson meg! A bénát odaviszik Jézushoz. Biztos, hogy azért, mert meg akarták gyógyíttatni. Azt látjuk, hogy Jézus nem műtétre készül, hanem azt mondja: „Bízzál, fiam! Megbocsáttattak bűneid.” Te mit szólnál hozzá, ha betegen az orvoshoz mész, és recept helyett ezt a választ kapnád? Mit szólsz hozzá, ha most, amikor különféle gondokkal a szívedben vagy itt, nem azt hirdetem neked, hogy bízzál, Isten megoldja a gondjaidat, hanem azt hirdetem, hogy megbocsátja a bűneidet? Elég ez neked? Vagy nagyobb csodát akarsz látni? Hát, kell hozzá bátorság, hogy elég legyen ez neked! Nem véletlenül szól így Jézus: Bízzál/legyen bátorságod!

Melyiket tartod nagyobb hatalomnak? A bűnbocsánatot vagy a gyógyulást? Rokonaink, szeretteink gyógyulásáért mindenre képesek vagyunk. Ahogy a bénát is odavitték Jézushoz. De a bűnbocsánatért is megtennénk ezt?

Az írástudók színt vallottak: nagyobb messiási jelnek tekintették a gyógyulást, mint a bocsánatot. A bűnbocsánat csak üres szó, Isten hatalmának elbitorlása. Lássunk inkább csodát! Pedig a gyógyulás és a bocsánat ugyanannak a tettnek a két oldala: bűnbocsánat nélkül nincs gyógyulás. A betegség és a halál a bűn következménye, bűnbocsánat nélkül nem lehet megszabadulni tőlük. Bűnbocsánat nélkül csak tüneti a kezelés. Olyan, mintha mindig csak fájdalomcsillapítót szednél, de nem mennél orvoshoz, hogy a fájdalom okát megszüntesse.

Jézus azért gyógyította meg testileg a bénát, hogy bizonyítsa: neki van hatalma a bűnök fölött. A bűnök fölött, amik meggátolnak abban, hogy örök életünk legyen. De Ő megszabadít ettől, s erről szól az evangélium. Nem arról, hogy Isten a földi gondoktól szabadít meg, hanem hogy megbocsát és örök életet ad.

A bűnbocsánat: hatalom. Ezért fakad föl a dicsőítés a sokaság ajkán, hogy Isten ilyen hatalmat adott az embereknek. A bűnbocsánat hatalmát. Annak elfogadását, s annak következményét: az örök életet. A halál bezár bennünket, lehetőségeinket, korlátozza hatalmunkat. A bocsánat elnyerése által átléphetjük ezt a határt, s miénk a korlátlan hatalom az élet fölött.

Ha elfogadod a ma is számodra hirdetett kegyelmet, amit Krisztusért ad neked az Úr, akkor hatalmat ad neked is. Mi fölött? Egy biztos: nem a körülmények fölött és nem a másik ember fölött. Hanem afölött, ami fölött soha nem volt és nem is lehetne hatalmad: bűneid és mások bűnei fölött.

a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” Uralkodj a saját bűneid fölött, hogy ne kövesd el azokat, vagy kérj rájuk bocsánatot!

Uralkodj a mások bűnei fölött, úgy, hogy megbocsátasz nekik. A megbocsátás isteni hatalmát és erejét kaptad. Ez az igazi hatalom és fegyver, ahogy Illyés Gyula fogalmaz: Minden ütésed, átkod hiába ellenem, szörnyű a fegyverem, a végén megbocsátok.

Ne légy olyan, mint az írástudók, akik azt gondolták: Isten dolga a megbocsátás! Egy viccesnek szánt képen azt láttam, hogy az orosz elnök mögött egy lángoló repülőgép van, amin terroristák voltak. Az elnök dobta rájuk a gránátot, mondván: Isten dolga a megbocsátás, az enyém pedig, hogy odaküldjem őket. Igen, könnyebb és imponálóbb lenne erővel megoldani a problémákat, de ha nem fogadjuk el a bocsánatot, mint legfontosabbat, és nem gyakoroljuk a bocsánat hatalmát, boldogtalan lesz az életünk…, és ami még rosszabb: véges. Nincs fontosabb a kegyelemnél, ha tetszik, ha nem!

Pál apostolnak is erre kellett rájönnie, amikor betegsége gyógyulásáért imádkozott háromszor is, aztán azt a választ kapta: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Így élhette meg az apostol is, hogy amikor beteg, elesett, üldözött, akkor a leghatalmasabb. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10)

Kedves testvérem: Légy bátor! Fogadd el a bocsánatot és az örök életet! Élj ezzel a hatalommal, uralkodj a bűn és a gondok fölött! Kegyelmet, örök életet nyert ember vagy, s ez mindennél nagyobb hatalom!

Kiküldetésben

Lekció: Ezsdrás 8,15-23

Textus: Márk 6,7-13

Kedves Keresztyén Testvéreim!

Van, amikor az embert munkahelyén kiküldetéssel bízzák meg. Én is voltam így egyszer Oroszországban. Megkaptam a feladatot, az utasítást, hogy milyen munkát, mennyi idő alatt kell elvégeznem. Hol lesz a szállásom, ki lesz segítségemre. Elláttak az adott ország valutájával (rubellel), szerszámokkal, mindennel, ami szükséges a munkához. Nem volt megengedve, hogy az ember dolgavégezetlenül jöjjön haza.Tovább olvasás…