Róm 12,2

“ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

“Változz meg!” “Ahhoz, hogy szeretni tudjalak, meg kell változnod.” “Amíg meg nem változol, nem tudok megbocsátani neked.” “Nem szólok hozzád, amíg meg nem változol.” “Ha közénk akarsz tartozni, meg kell változnod!”

Hány és hány ilyen mondat hangzik el felénk egész életünkben! Gyermekkorunktól fogva halálunkig megfelelési – ha úgy tetszik: változási – kényszer alatt élünk. Nem tudsz az lenni teljesen, aki akarsz lenni, mert azt, hogy te milyen személyiség vagy, tulajdonképpen a környezeted alakította ki. Mert kivetnek maguk közül a munkahelyeden, a családodban, a barátaid közt, a gyülekezetedben, ha nem formálódsz, nem változol. Ez nem mindig okoz gondot, de néha nagyon fájdalmas a változás, mert lényeddel teljesen ellenkezik az, akivé formálódnod kellene. Olyan érzésed lehet, mintha a világnak nem lenne elég jó az, amilyen vagy.

Ma még Isten is azt kéri tőled: “változzatok meg értelmetek megújulásával”. De miért? Isten sem szeret olyannak, amilyen vagy? Dehogy nem! Ő feltétel nélkül szeret, mert Ő maga a szeretet. Változást nem azért kér tőled, hogy elfogadhasson, mert Ő azt az embert szereti, aki te vagy. Érted kéri a változást, hogy el tudd dönteni, mi a jó, a helyes.

Az Édenkertben az első emberpár evett a jó és a rossz tudásának fájáról, mert hittek a Kísértőnek, hogy akkor olyanok lesznek, mint az Isten: tudni fogják, mi a jó és ami a rossz. De azt sem előtte, sem azóta nem tudja eldönteni az ember. Isten nélkül biztosan nem. Ezért hozunk annyi rossz döntést, ezért szól a történelem az emberi ostobaságnak a józan ész fölött aratott sorozatos győzelmeiről. Talán ezért szenveded éppen ballépéseid következményeit, ezért nem olyan az életed, amilyennek szeretnéd…, amilyennek Isten is szeretné. Mert Ő is azt akarja, hogy boldog lehess.

Ahhoz viszont változnod kell! Nem azért, hogy megfelelj, hanem hogy jól felelj azokra a kérdésekre, amikre az élet kér tőled feleletet nap mint nap. Sok vallásos praktikát kínálnak manapság az embernek, sok keleti spirituális guru akarja elhitetni az emberekkel, hogy akkor is boldogulhatnak, ha nem változnak meg. De ez hazugság! Annyira, amennyire az a bizonyos kígyó hazudott ott a kertben. Mert ha nem változol meg, nem fogsz jól dönteni életed sorsfordító helyzeteiben.

Mit kell hát tenni? Milyen emberré kell lenni? Isten eléd tárja azt a mintát, azt az ideált, akire ha elkezdesz hasonlítani, akinek ha a képére kezdesz formálódni, akkor egyre inkább képes leszel különbséget tenni jó és rossz között. Ez a példakép nem más, mint Jézus Krisztus, aki engedelmes volt Istennek a kereszthalálig, s ezért felmagasztalta Őt az Úr. Neked nem kell kereszthalált halnod, ezt Ő már megtette helyetted, de a dicsőséget, a boldogságot, amibe emeltetett, részestársként kínálja neked. S hogy hol kezdd el a változást? Nyisd ki a Bibliát, keresd benne Jézust, s kérd Istent, hogy tegyen képessé olyanná lenni, amilyennek ott Őt látod! S ha elindulsz ezen az úton, akkor rájössz majd, hogy ez a változás nem fájdalmas, nem kivetkőzöl magadból, nem olyanná válsz, aki nem is te vagy igazán, hanem azzá formálódsz, akinek Isten megálmodott téged. Hogy elmondhasd Istennek:

“Szemedbe nézek, és látom

benne, teljesült az álom,

Amit rólam terveztél,

Mikor megteremtettél”

Csakis ez a változás teheti igazán tökéletessé életedet. Mert erre vágysz, ugye?