Szenvedő szeretet

Textus: “Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét. Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.” (János 19,30.35)

A keresztyénség legfontosabb szimbóluma mindig is a kereszt volt. Még akkor is, ha az ellenreformáció utáni időszakokban száműzték a református templomokból, és kehelyre meg csillagra cseréltük. Mert egyedül a kereszt mondhatja el mindazt, amit Isten értünk tett. Milyen jó, hogy most már munkaszüneti nap van ma is, hogy méltó módon, súlyának megfelelően ünnepelhessük a keresztet!

Talán könnyebb hinni azt, hogy Isten létezik, mint azt, hogy meghalt értünk a kereszten. Miért is kellett meghalnia? Erre rögtön mondjuk: a bűneinkért! De nem a primitív népek bosszúálló isteneihez hasonlít így, akiket emberáldozatokkal lehet csak kiengesztelni? Hisszük, hogy oka volt rá, mert tapasztaljuk, hogy az emberiség romlott, gyarló, bűnös. De miért nem engedhette el Isten csak úgy a büntetést? Miért nem hirdetett amnesztiát? Miért követel áldozatot? Két ok miatt:

  1. A megbocsátás áldozatot követel. Ha a barátod kölcsönkéri a zseblámpádat, majd összetörve hozza azt vissza neked, két dolgot tehetsz: Az egyik, hogy kifizetteted vele a kárt. De mivel a barátod és szereted őt, megbocsátasz=elengeded. Ha viszont elengeded neki, akkor neked kell megvenned a lámpát, különben hasra fogsz esni a sötétben. Akár így, akár úgy, valakinek rendeznie kell a kárt! Nem fogod zseblámpa nélkül leélni az életedet.

Ugyanígy van akkor is, ha valaki megbánt. Ezzel az adósunkká válik, s ott van benned olthatatlanul a vágy, hogy fizessen tettéért. Ezt nevezzük bosszúnak, de ha magunkba nézünk, akkor megfigyelhetjük, hogy a bosszút egyáltalán nem szeretet és jóakarat táplálja. Nem jóvátételről van szó, hanem arról, hogy viszont rosszat akarsz neki. Szenvedjen érte!

A megbocsátást viszont szeretet vezérli. Azt jelenti, hogy lemondasz jogos bosszúdról, de érzed, hogy ez neked okoz szenvedést. Rosszat mondott rólad valaki, de te nem mondod el róla az igazságot, pedig, jaj de nagyon szeretnéd! Szenvedsz, hogy fenntartsd a másik jóhírét!

Érted már, mit tett Krisztus a kereszten? Adósok vagyunk Istennek önmagunkkal. Mert a bűn=adósság, önmagunk megvonása Istentől. Ez elkerülhetetlen halált eredményez, mert Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy nélküle életképtelenek vagyunk. Mégis van remény, van élet! Mert az ezért járó halált Ő maga szenvedte el, ő fizette ki az adósságot. Krisztus önmagát adta helyettünk…, helyetted.

Mondd: hányszor vonod meg magad Istentől? Hányszor vagy a magad ura? Fel tudod-e mérni, mekkora adósságod van Istennel szemben? Ha nem, akkor nézz a keresztre: akkora az adósságod. De nem te vagy ott, s nem én! Mekkora kegyelem ez? Mekkora szeretet, amely olyannyira visszatartja a bosszút, hogy önmagán tölti azt ki? Isten nem bizonyítja igazát; nem akar meggyőzni; nem éget be mindenki előtt a hitetlenséged miatt, hanem szenved. Szenved ma is, amikor legyintesz minderre, amikor semmibe veszed az érted folyt vért, amikor méltatlanná válsz minderre. Szenved, hogy megbocsáthasson, s legyen ma is egy esélyed. Mert a mai nap az esélyről szól, amely neked is jár!

  1. Aztán a másik ok, amiért nem hirdethet amnesztiát Isten, hanem szenved, az az, hogy Isten maga a SZERETET! Egy teológiai konferencián az egyik előadó azt mondta: „Nem hinném, hogy szükség van a jóvátétel elméletére; nincs szükségünk kereszten függő hullára, csöpögő vérre és hasonló bizarr dolgokra. Miért nem arra a tanításra figyelünk, hogy Isten a szeretet Istene?” A szeretet azonban nem közönyös a másik szenvedésével. Mondhatjuk azt is, amit Tim Keller írt egy könyvében, hogy kereszt nélkül a szeretet Istene nem létezik!

Sosem felejtem el azt, amikor édesanyám villanyorgonát vett nekem, és Miskolcról hazahozta. A törékeny nő az 50 kg-os hangszert végigcipelte a buszon, amit persze jó pénzért meg is kellett vennie előtte. A mai napig nem tudom, hogy volt erre képes. A szeretet adott erőt a szenvedéshez. Szenvedve ért haza, csak azért, mert szeretett.

És hány szülő vállalná gyógyíthatatlan beteg gyermeke helyett a műtétet, a kemoterápiát, a fájdalmakat? “Miért nem inkább én fekszem a kórházi ágyon?!” – fakad föl a szenvedni akaró szeretet hangja. A szeretet nem csak együtt érez, hanem ha módja van rá, meg akar kímélni a szenvedéstől úgy, hogy helyetted szenved.

Istent nem vádolhatjuk közönnyel, hogy az univerzum távoli pontjáról teljes apátiával figyeli az emberiséget tétlenül, s engedi a vesztébe rohanni. Erre csak az az isten lenne képes, akiben nincs szeretet. A keresztre nézve egészen mást látunk.

Maga János mondja, hogy „az Ige testté lett”. Isten fölvette a mi sérülékeny emberi testünket, hogy velünk együtt, sőt, helyettünk szenvedhessen! Nemhogy nem ismeri a szenvedést, hanem egyenesen olyan szenvedést élt át, amiről az embernek fogalma sem lehet! Alászállt a pokolra, hogy nekünk ne kelljen.

A jó hír, hogy tényleg létezik ez a szeretet, s ez a szeretet rád irányul! Isten előre tudta a világ teremtése előtt, hogy így fog történni, nem érte meglepetés az Édenben, s nem éri meglepetés akkor sem, amikor te elbuksz. Ezért elrendelte Krisztust, hogy meghozza ezt az áldozatot értünk. Erről szóltak a próféták évszázadokon keresztül, s ott azon a pénteken elvégeztetett.

És mindez érted is történt; és nem kell (nem is lehet) hozzátenned semmit. Nem kell várni rá, csak elfogadnod. Ezt veszed magadhoz a kenyérben és a borban.

János azt mondja, hogy az tesz erről bizonyságot, aki látta, aki szemtanúja volt, s ő igazat beszél. Tudja, hogy nehezen hihető, amit mond, ezért próbálja ilyen módon meggyőzni olvasóit. Én is megtapasztaltam Isten kegyelmét, s ezzel a megrendíthetetlen bizonyossággal hirdetem nektek Isten szeretetét és kegyelmét, amely a tiétek is. Amilyen bizonyosan látod az úrvacsorát, legyél abban biztos ma, hogy Isten téged is szeret és neked is megbocsát! Érted is elvégeztetett!

Ámen