Tekintélyelvtelenség

“Amikor Jeremiás elmondta az egész népnek Istenüknek, az Úrnak minden igéjét, amelyet Istenük, az Úr üzent nekik, mindezeket a szavakat, így szólt Azarjá, Hósajá fia meg Jóhánán, Káréah fia és valamennyi kevély ember Jeremiáshoz: Hazugságot beszélsz! Nem üzente veled Istenünk, az Úr, hogy ne menjünk Egyiptomba, hogy ott lakjunk mint jövevények. Bárúk, Nérijjá fia izgat téged ellenünk, hogy a káldeusok kezébe juttasson bennünket, és halálunkat okozza, vagy pedig fogságba vitessen Babilóniába. Nem is hallgatott Jóhánán, Káréah fia, sem a csapatparancsnokok, sem az egész nép az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén.” (Jeremiás 43,1-4)

Jeremiás prófétát egy nemzeti katasztrófa idején kérdezi a nép. Kr. e. 597-ben a babiloniak elfoglalják Jeruzsálemet, a lakosság elitjét deportálják, a nincsteleneket otthagyják. Ez a maradék nép még azt is átéli, hogy a Nebukadneccar babiloni király által kinevezett júdai helytartó merénylet áldozata lesz, így joggal félnek a leigázó csapatok visszatérésétől és bosszújától. Persze, ennek a történelmi katasztrófának megvoltak az okai. Isten évszázadokon keresztül figyelmeztette a népét prófétákon keresztül, hogy bálványimádó életük, az Úrnak való hátat fordításuk következményekkel fog járni. De ők nem foglalkoztak ezzel.

Most, ezekben a nehéz időkben úgy tűnik, visszatért a józan ész. Végre, megkérdezik a prófétát, hogy mit üzen Isten, mit kell tenniük, hogy elkerüljék a még nagyobb bajt. Még azt is megfogadják, hogy bármi legyen is a válasz, aszerint fognak eljárni. De mégsem így történik. Jeremiás azt hirdeti, hogy a helyes, Isten szerinti döntés az, ha nem menekülnek el, hanem az országban maradnak, és akkor a babiloniak megengedik, hogy otthon éljenek és gazdálkodjanak. A júdaiaknak viszont nem tetszett ez a válasz. Nekik kész elgondolásuk volt a megoldásra: Egyiptomba menekülni. Ezt szerették volna megerősíttetni Isten által is. Mivel saját tervük nem nyert helyeslést Isten igéje által, kétségbe vonták Jeremiás szavainak isteni ihletettségét és hazugságnak titulálták azt. A prófétának nem volt tekintélye a nép előtt, így Istennek sem volt.

Változnak az idők, de vannak visszatérő jelenségek. Ma ugyanazokat a tekintélyt nem tisztelő időket éljük, mint Jeremiás idejében. Nincs tekintélye a tanárnak, a miniszterelnöknek, a lelkésznek, Istennek. Senkinek. A tanár a tekintélynélkülisége miatt tanítani és fegyelmezni képtelen, az osztályokban két-három évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen káosz uralkodik. A miniszterelnök dolgozószobájának ablaka előtt lehet obszcén szavakat skandálni büntetlenül. Mert neki sincs tekintélye, éreztetni kell vele is, hogy csak olyan ember mint bárki, el lehet küldeni melegebb éghajlatra. A lelkész tekintélye a KSH foglalkozáskörökben végzett presztízsfelmérése szerint a 65. helyen áll (1988-ban még a 6. helyen volt). Ebből kifolyólag az általa hirdetett szónak, a Bibliának sincs tekintélye.

Tekintély nélkül viszont lehetetlenné vagy nagyon nehézzé válik a vezetés, az irányítás, a nevelés. Ha minden tekintély megkérdőjeleződik, akkor csak önmagam tekintélye marad: az a helyes, amit én annak tartok. És végül is tényleg ebben élünk. Azóta sem tudunk nemet mondani az ősi kísértésre, amely szerint a saját istenünkké válhatunk, s megmondhatjuk, sőt egyedül mi tudhatjuk, hogy mi a jó és mi a rossz. Úgy vannak sokan még a keresztyének között is, hogy a Biblia igazsága csak addig igazság, amíg az visszhangozza a saját véleményüket. De ahogy azzal ellentétes kijelentést olvas vagy hall egy prédikációban, rögtön idejét múltnak, nem aktuálisnak, tehát ma már nem relevánsnak tekinti. Így lehet bűnöket legalizálni a Biblia alapján, kegyelem és megtérés helyett a bűnt mint Istennek tetsző dolgot gyakorolni.

Vannak olyan telefon-internet-kábeltévé előfizetési csomagok, amiket igény szerint lehet módosítgatni. Miből mennyi legyen benne, attól függően, hogy telefonálni vagy internetezni szoktunk többet. A Bibliára is szeretnének sokan így tekinteni, és annak igéiből összerakni egy nekik tetsző, liberális istent. Egy olyan isten legyen, aki csupa szeretet, de nem beszél az igazságosságról. Aki csupa kegyelem, de nem beszél arról, hogy “eredj el, és többé ne vétkezz.” Aki csak a választás szabadságát adja az embernek, de nem beszél a rossz választása okozta várható katasztrófáról. Aki önmagát is, csak mint alternatívát mutatja fel, és nem beszél a kizárólagosságáról, hogy “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6) 

A Biblia azonban nem előfizetési csomag, amit igény szerint alakítgathatunk. Igéje minden időkre aktuális, releváns. Mert Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. És arra hív téged is, hogy fogadd el feltétel nélkül a tekintélyét. Hallgasd és kövesd akkor is, ha nehéz, ha nem ésszerű, ha kényelmetlen, ha mást szeretnél hallani! Miért? Mert nem tudsz jól dönteni Nélküle, és ezt már annyiszor meg is tapasztalhattad. Mert meg akar védeni a katasztrófától, amit a saját tekintélyed követése okoz az életedben.