Útravaló

Húsvét után

“Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg:
együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánaél, a galileai Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő.
Simon Péter így szólt hozzájuk: “Elmegyek halászni.” Ők erre ezt mondták: “Mi is elmegyünk veled.” Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.
Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az.”  (Jn 21,1-4)

Minden gyülekezetben, minden templomban húsvétkor a feltámadás ma is aktuális csodájáról hallhatott az, aki részt vett valamelyik istentiszteleten vagy éppen tévében, rádióban hallgatott istentiszteleti közvetítést. Nem egy 2000 éves eseményről emlékeztünk csupán, hanem a feltámadt Krisztussal való találkozás lehetőségének valóságát élhettük meg. Az Élő Jézussal való találkozást, amely emberi életeket változtat meg és tesz boldoggá, örvendezővé akkor is, ha emberileg éppen az ellenkezőjére lenne ok.

Persze, sokak életében a húsvéti templomozás is csak amolyan “népszokás”, amelyet egyre kevesebben gyakorolnak. Nem jelent különösebb alkalmat arra, hogy az ünnepek után máshogy folyjon az élet, mert nem történt valós találkozás az Úr Jézussal. Legfeljebb “szép papi beszéd” hangzott el, amelyet talán mára el is felejtettek a jelenlévők. Mindenesetre, akár voltál húsvétkor templomban, akár nem, Isten ma is ugyanazzal az örömhírrel akar megszólítani, amivel tegnap és tegnapelőtt is akart.

Érdekes módon a tanítványok élete sem változott meg a Feltámadottal való találkozástól. Mit várjunk akkor mi? Azt látjuk, hogy a tanítványok élete húsvét után visszatér a hétköznapi kerékvágásba, folytatják három évvel korábbi foglalkozásukat, halászni kezdenek a Tibériás-tengernél. Persze, nem az lenne a cél, hogy ha találkoztál Jézussal igéjében, Lélekben (mert mi már így találkozhatunk Vele), akkor hagyd ott a foglalkozásodat, de legalább azt várnánk, hogy eredményesebbé válunk. De nem, a tanítványok azon az éjszakán semmit sem fogtak. Látszólag tehát semmi értelme és gyakorlati haszna nincs annak, hogy Jézus feltámadt és megjelent előttük korábban. Az élet ugyanúgy, kínkeservesen és kudarcokkal teljesen zajlik tovább a tanítványok számára és a mi számunkra is.

Éppen ezért fontos az, hogy Jézus ismét megjelenik a parton, ismét felhívja a figyelmet magára, ismét nem ismerik őt fel azonnal, ismét életjelet kell adnia magáról. A húsvéti üzenet és öröm hamar a feledés homályába süllyed. A tegnapi örömhír ma már nem ad erőt, reményt és sikert az élet nehézségeinek legyőzéséhez. Azért, mert a hír önmagában kevés. Kell, hogy Jézus ott legyen valóságosan a mindennapjainkban, hogy újból és újból “megjelenjen”, érezzük a valóságát annak, hogy Ő tényleg él! Ő sokszor megjelenik a te életedben is, csak legfeljebb olyan vagy, mint a tanítványok, akik “nem tudták, hogy Jézus az”. Megjelenik váratlan segítség formájában, egy jó szó által, egy simogatásban, egy ölelésben, vagy éppen a “véletlenek” kedvező összjátékában. Csak te nem tudod, nem akarod észre venni, felfogni, megérteni, hogy Jézusnak még akkor is gondja van rád, ha te nem is törődsz Vele.

Ma, húsvét után te is nézz szét a “parton”! Nem látod Jézust, aki neked integet, aki ma is életjelt adott magáról, aki ma is azt akarja, hogy hidd el végre, hogy Ő tényleg él…, érted él?! Ő nem csupán szentbeszédek témája akar lenni, hanem életed részévé akar válni. Nem azért, mert neki van erre szüksége, hanem mert neked, aki ma is kudarcokkal küzdesz, emberekkel harcolsz, vergődsz a helyzetedben, az életedben…, ma sem fogtál semmit, mint Péterék.

A tanítványok partot érnek, s Jézus már sült hallal várja őket. Gondja volt rájuk, s újból meggyőzte őket – és minket is – arról, hogy értünk támadt fel a halálból. Azért, hogy sikertelenségeink ellenére is elégedett életünk lehessen Vele és Általa. Ma újból neked hirdeti ezt az örömhírt. Engedd, hogy valóság lehessen az életedben, hogy ne kelljen többé az üres hálók és hiábavaló éjszakák terhe alatt szenvedned az életet!

Dániel 6,22-23

“Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó, király, semmivel.
Akkor a király nagyon megörült, és kihúzatta Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülés nem volt rajta található, mert hitt Istenében.”

A hazájától idegenbe szakadt Dánielnek az Élő Istenbe vetett hite igen nagy próba elé állíttatik. Bár Dárius király bizalmas emberévé lett, mégis, ellenségei tőrbe tudták csalni, hogy eltehessék láb alól. A király hiúságára alapozott ügyes politikai húzással el tudták érni azt, hogy rendelet szülessen a vallási türelmetlenségről. Ennek következtében, aki életben akart maradni és nem akart büntetésből oroszlánok eledele lenni, az jól tette, ha feladta saját hitét és egyedül a királyhoz (!) imádkozott. Dániel azonban ragaszkodott hitéhez. Szokása szerint nyitott ablakánál térden állva könyörgött Istenhez, tudva azt, hogy ezzel a nyílt hitvallással a karrierjét és az életét teszi kockára.

Ami várható volt, az be is következett: ellenségei bevádolták a királynál a vallási törvény megszegésével (ami természetesen igaz is volt). Dáriust a politikai környezet orránál fogva vezette bele egy olyan ítélet meghozatalába, amelyhez semmi kedve nem volt, tudniillik, hogy bizalmas emberét dobassa az oroszlánok vermébe. Úgy tűnik, a hit nem térül meg Dániel számára: karrierje és élete végét jelenti annak megvallása és gyakorlása. Legalábbis, emberileg nem látszik más…

Eddig a pontig sokan eljutottak már. A hit miatti hátrányokat, kiközösítéseket, üldöztetést, lemondást sokan elszenvedik. Kérdés, hogy miért? Vonzó ez bárki számára is? Van ebből valamilyen haszon a mindennapi életben, ha ennyi hátránnyal jár? Igenis, van, mégpedig az, hogy az Istenben való igaz hit képessé tesz túllátni az ésszerűség határain. Az egzisztenciális világ, a karrier, az anyagi dolgok mind-mind a racionalitás határán belül vannak, s az emberek többsége ezekhez ragaszkodik. Ezért nehéz elfogadni a keresztyén örömüzenetet a halottak feltámadásáról, mert az túl van ezeken a határokon. Nehéz elfogadni, hogy a látható világban elérhető dolgokon túl Isten valami sokkal többet tartogatna.

Aki Dániellel együtt eljut addig a pontig, hogy lemond e világi karrierjéről azért, hogy Istenhez hű maradjon, az képessé lesz az irracionális gondolkodásra. Tehát arra, hogy Isten ígérete – bár emberileg valószerűtlen – mégis valóságos lesz a számára. Dániel így mondott le arról, hogy az emberi számításokat tartsa egyedül bekövetkezhetőnek, tehát azt, hogy oroszlánok vacsorájaként fogja végezni egy koszos verem mélyén. S hogy lemondott erről, az övé lehetett az ígéret beteljesedésének valósága: Isten megszabadította őt, életben maradt; az oroszlánok pedig böjtölhettek azon az éjszakán.

Böjt utolsó hetében neked is le kellene mondanod. Nem a húsevésről (arról mondjanak le az oroszlánok), hanem az ésszerű gondolkodásról. Nem azt jelenti ez, hogy legyél ostoba és buta döntéseket hozz. Hanem azt, hogy amikor az életedben az emberi lehetőségek határához értél, akkor ne okoskodj és ne csak az elképzelhető lehetőségeket vedd számításba, hanem tudj bízni Istenben. Ő nemcsak az oroszlánok száját képes betömni, hanem betegségedet gyógyítja, bánatodat vigasztalja, reménytelennek tűnő élethelyzeteben egy nem várt fordulattal csodát tud és akar is tenni! Ő meg tudja tenni az elképzelhetetlent is, és számtalanszor megtette már annyi ember életében. A tiédben is meg akarja tenni, kérdés, hogy kész vagy-e hinni? Kész vagy-e arra, hogy átlépd a határt és a világnak egy olyan dimenzióját fedezd fel, amire nem is gondoltál? Nem is gondolhattál, mert ésszerűtlen és emberileg valószerűtlen, de hidd el: mégis valóságos! S ha erre kész vagy, akkor lesz majd valódi örömhír számodra a húsvét üzenete.

Jeremiás Siralmai 3,54-58

Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: Elvesztem! Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről. Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj! Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.”

Kétféle ember létezik: az egyik, aki most mélységeket él át, a másik pedig, aki majd mélységeket fog átélni. Nincs olyan ember, aki ne élné át élete során többször is azt a kétségbeesett állapotot, amiről Jeremiás beszél. Azt, amikor életünkben elérkezünk egy olyan pontra, amiről azt gondoljuk: innentől már nincs lejjebb. Talán te is így olvasod e sorokat: csalódtál emberekben, a sorsodban, saját magadban…, talán még Istenben is. Összecsaptak a hullámok a fejed fölött, fojtogat az élet, csak egy szusszanásnyi szünetre vágynál, de nem adatik meg…, nem kapsz több levegőt, lehetőséget, elvesztél.

Nincs, aki megértene, nincs, aki meghallgatna. Ha elkezdenéd valakinek mondani a gondjaidat, a második szavad után közbevágna és a saját problémáit zúdítaná rád. Mindenki a saját gondjával törődik, a saját keresztje a legnehezebb, a saját életének gödre a legmélyebb. Hamar rájössz: nem várhatsz embertől segítséget.

Azt mondják: mindegy miben, de valamiben hinni kell, s az majd segít, tartást ad. Talán valamelyik vallás segíthet? Mindegyik biztosan nem, csak az egyik. Az, amely ahhoz az Istenhez vezet téged közel, aki nem fogja be a fülét, nem fordul el, ha hozzá kiáltasz lelked néma kiáltásával. Aki életed legnehezebb óráiban melléd lép, és szól hozzád: “Ne félj!” Egy régi kínai keresztyén összefoglalta, hogy miért Jézus Krisztushoz tért meg, miért nem az ottani vallások egyikét választotta: “Ültem egy nagy verem fenekén és arra jött először Konfucius és azt mondta: látod, fiam, ha megtartottad volna azokat a dolgokat, amiket én mondtam neked, most nem ülnél itt – azzal elment. Azután jött Lao-ce és mondta: fogadd el, hogy neked ez az életed és ne törekedjél kiszabadulni ebből – majd elment. Akkor arra jött Buddha és azt mondta: kezdj el meditálni és képzeld el azt, hogy nem is vagy benne a gödörben! Ez a gödör is csak illúzió, ez a gödör nem is létezik, te sem létezel – majd Buddha is elment. Végül jött Jézus Krisztus. Nem szólt semmit, hanem először is lejött hozzám a gödörbe, bakot tartott, hogy kimászhassak, miközben ő lent maradt a gödörben…helyettem.”

Ez a megváltás, amelyben ha hiszel, ha elfogadod életed alapjának, neked is segít kimászni a gödörből. Abból, amelyikben ma vagy. Vagy amelyikben holnap leszel…

Ézsaiás 65,1

Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! – mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet.”

Ha az internet keresőjébe beírod a “ha segítségre van szüksége” mondatot, akkor fél másodperc alatt 643.000 találatot fog kidobni a témáról. A legkülönfélébb kérdésekre, gondokra, problémákra kínálnak megoldásokat. Ha pénzügyi gondod van, akkor banki tanácsadást kaphatsz; ha testi tüneteket észlelsz magadon, akkor a webdoki segítségét remélheted… Az élet minden területére kínálnak segítséget, de hogy ezzel élni tudj, először is meg kell keresni a lehetőségét, másodszor élni kell a segítség lehetőségével. Nem elég tudni, hogy van segítség, hanem meg is kell ragadni az alkalmat.

A döbbenetes felismerés az lehet, hogy ez a több, mint félmillió segítség nem fedi le az ember gondjainak teljes spektrumát. Biztos, hogy van olyan gond, amire nem találsz köztük segítséget. Lehet, hogy te is hiába böngésznéd végig a találatokat, nem lenne egyikben sem megnyugtató válasz a kérdéseidre, gyógyír a betegségedre, megoldás az életedre. Az ember élete nem más, mint egy problémahalmaz, amelyben némely dolgokra van megoldás, némelyeket pedig egész életünkben magunkkal cipelünk és megoldás nélkül visszük magunkkal a sírba. Mert nincs lehetőség a megoldásra, vagy nem vesszük észre a megoldást, nem élünk az egyébként létező segítséggel. Általában azért, mert nem hiszünk a segítség hatékonyságában. Ezért vannak annyian, akik nem mennek el az orvoshoz, mert “úgysem tud velem mit kezdeni”.

Életünk legnagyobb problémája, amely minden gondunk eredője, az a sérülékenységünk, a mulandóságunk. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. Bizony csak a nép!(Ézs 40,7) Nap mint nap érezzük, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a körülményeknek, mennyire hajszálon múlik az életünk. S erre oly sokan nem keresnek megoldást, mert nem hiszik, hogy egyáltalán van megoldás. Pedig van, s erről szól ma számodra is az ige! Nem kell az interneten szörföznöd, hogy megtaláld, nem kell a lakásodból sem kimenned, hogy a kezed ügyébe kerüljön a Válasz életed legnagyobb kérdésére. Nem mától van ez, hanem mindig is ott volt, csak legfeljebb eddig nem éltél vele, nem kerested, nem hívtad segítségül. Isten ott van veled láthatatlanul, de megtapasztalható módon, és életed MINDEN gondjára segítséget tartogat. Még azokra is, amiről még te sem tudsz, mert Ő jobban ismeri gondjaidat, mint te magad.

Amikor valaki segítséget kínál, akkor bizalmatlanok szoktunk lenni. Mindig meg akarunk bizonyosodni, hogy nem sarlatán az illető, megbízható, valóban tud segíteni. Isten segítségére is talán csak legyintesz, mondván, hogy az csak egy vallásos frázis. De Isten segítségéről emberek milliói tanúskodhatnak. Ha úgy kéne Őt értékelni, ahogyan az internet világában szokás, akkor végtelen csillagozást kapna. Neked ezért kínálja ma a segítségét, élj vele, győződj meg te is arról, hogy valóban működik a hit, amely Isten gondviselésére bízza életed! Nem egy szűk vallásos kör kiváltsága Isten segítségének valósága, hanem a te számodra is valóság lehet. Mert ő mondja: “A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2) Most fordulj hát Hozzá, borulj térdre alkotód, az Úr előtt és annyi dac, kétség és hitetlenség után kérd végre Tőle a segítséget, amit már régóta elkészített neked!

Ézsaiás 58,5-6

Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az Úr kedves napjának? Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!” 

Mérgezett világban élünk. Az élelmiszerekkel, a levegővel rengeteg méreganyag kerül a szervezetünkbe, melyet még rádióhullámokkal átjárt környezetünk is gyötör. Szükséges időnként a méregtelenítés.

Mérgezett világban élünk. A meggondolatlan szavainkkal, tetteinkkel mérgezzük a másik ember lelkét, az pedig bennünket mérgez…, mérgesek vagyunk, ahogyan magyar nyelvünk is kifejezi ezt. Mérgesek vagyunk a híradót nézve, a bennünket ért igazságtalanságot látva, vagy épp saját magunkra. Szükséges időnként a méregtelenítés.

A mérgezés tünetei: lelki béke hiánya, ingerültség, aggodalom, harag, pesszimizmus. Ha ezeket tapasztalod magadon, akkor nem vagy egészséges, hanem mérgezésed van. Böjtölnöd kell, ha meg akarsz tisztulni. A böjt méregtelenítést jelent. Nem fogyókúra, nem a húsevés tilalma. Az legfeljebb arra jó, hogy ne csak a harag, hanem az éhség is eltorzítsa az arcodat. A böjt önmegtartóztatás minden olyan cselekedettől és indulattól, ami mérgez bennünket és másokat. Te tudod, hogy mik ezek! Mi az, ami mérgessé tesz? Egy ember, akinek a puszta gondolatától is kinyílik a bicska a zsebedben? Egy sérelem, ami által ejtett seb naponta fájdalmat okoz? Egy probléma, amelynek megoldására nem látsz esélyt? Rengeteg dolog tud fogva tartani, bilincset rak a lelkedre, s a rabság mérge gyötör naponta. Mert érzed, hogy mindattól, ami mérgez, nem tudsz megszabadulni, nincs lelki diéta, ami megtisztíthatna. Könnyű az önmegtartóztatásról beszélni, de gyakorolni azt nagyon nehéz.

Ezért nehéz a böjt. Ahogyan a fogyókúránál, a testi méregtelenítésnél is a legelső időszak a nehéz. Amikor a mérgező, de nélkülözhetetlennek hitt ételeket, italokat nem tudjuk letenni. Mert azt gondoljuk, hogy nem tudunk nélkülük élni. Ugyanígy a mérgező indulatok is nélkülözhetetlennek tűnnek. Megfogadod, hogy többet nem gondolsz rá, nem hánytorgatod föl…, aztán szinte üresnek tűnnek a napok, amikor nem beszélsz rosszat másról, amikor nem állsz ki az igazadért, nem dédelgeted sérelmeidet. De ha átjutsz ezen a kezdeti időszakon, akkor szinte kicserélődsz! Próbáld ki! Negyven napig ne nézz olyan műsort, ami bosszant; ne gondolj haraggal arra, aki megbántott; ne akard igazad mindenáron bizonyítani; köszönj annak is, aki soha nem köszön vissza; jót mondj arról, aki a munkahelyeden a hátad mögött a főnöködnél sároz be! Végeláthatatlan lehetőség arra, hogy elkezdd a böjtöt. És ha sikerül, akkor lelki békéd lesz, nyugodt leszel, bizakodó leszel…, szeretni tudó és szerethető leszel. Tiszta ember leszel. Oldd hát le a bilincseket, amivel magadat és másokat is fogva tartasz! Kezdj el egy tiszta életet, hogy ne halj bele a mérgezésbe, hanem életed, örök életed lehessen! Igen, a méreg véget vet az életednek, a megtisztulás pedig végtelenné teszi azt. Legyen a böjt a végtelen életed kezdete!